A pénzügyi rendszer zöldítését célzó nemzetközi hálózat 2017-ben, a „One Planet” csúcstalálkozó kezdeményezésére jött létre. A Network for Greening the Financial System (NGFS) egy 152 központi bankot tömörítő globális szervezet, amely a zöld pénzügyek fejlődését támogatja. Cikkünkben bemutatjuk a hálózat működését és legfontosabb törekvéseit.
A zöld politika megjelenése a pénzügyekben
A zöld politika a 2000-es évek közepén kezdett egyre hangsúlyosabban megjelenni a pénzügyi szektorban. Az Európai Befektetési Bank 2007-ben bocsátotta ki a világ első zöld értékpapírját, egy klímatudatos kötvényt. Ezt követően a Világbank svéd befektetők számára kibocsátotta az első zöld kötvényt, amely később a modern zöld tőkepiaci szabványok egyik meghatározó alapjává vált.
A Nemzetközi Tőkepiaci Szövetség 2014-ben tette közzé az önkéntes Zöld Kötvény Alapelveket, amelyek célja a zöld tőkepiac átláthatóságának megalapozása volt. A Magyar Nemzeti Bank 2019-ben publikálta zöld programját, és a közép-európai országok közül elsőként csatlakozott az NGFS hálózatához.
A zöld finanszírozás koncepciójának gyökerei ugyanakkor egészen az 1970-es évekig nyúlnak vissza. Ebből a szempontból szimbolikus jelentőségű az első, 1970-ben megrendezett Föld Napja. Ezt követően világszerte egyre több, környezetvédelemre szakosodott intézmény jött létre, majd fokozatosan megjelent és elterjedt a fenntartható fejlődés koncepciója is.
A múlt század nyolcvanas éveiben fogalmazódott meg az az elképzelés, hogy a pénzpiacnak is szerepet kell vállalnia a környezeti fenntarthatóság támogatásában. A zöld finanszírozás jelentős növekedése és intézményesülése azonban a 2000-es évek elején indult meg. Ezzel párhuzamosan egyre több ország kötelezte el magát a klímaálló fejlődés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett.
Pénzügyi rendszer a zöldítésért
Az NGFS klímaszcenáriókat dolgoz ki a központi bankok és a pénzügyi felügyeletek számára. A résztvevők megosztják egymással a klíma- és környezeti kockázatok kezelésével kapcsolatos legjobb gyakorlatokat, miközben támogatják a fenntartható gazdaságra való átállást is. Munkájuk során mindig a lehető legaktuálisabb klíma- és gazdasági adatokat veszik alapul.
A forgatókönyvek kidolgozásakor a hálózat figyelembe veszi a klímaváltozás által okozott fizikai károkat, és tudományos kutatások eredményeire is támaszkodik. Tevékenységének alapja az a meggyőződés, hogy a kockázatok és a tényleges helyzet közös megértése teremtheti meg a megfelelő alapot a globális fellépéshez. Az NGFS elemzéseinek célja, hogy globális iránymutatást adjanak a pénzügyi rendszer számára a klímaváltozásból fakadó kihívások kezeléséhez.
A klímaforgatókönyvek közös kiindulópontot teremtenek a zöld átállással kapcsolatos erőfeszítésekhez, ugyanakkor ezek az elemzések nem tekinthetők előrejelzéseknek. A hálózat különféle modelleket dolgoz ki, amelyek eltérő lehetséges kimeneteleket vizsgálnak. A modellek kialakításakor a klímaváltozás okozta károk mellett a fenntarthatóságra való átállás lehetséges módszereit és eszközeit is figyelembe veszik.
Az elemzések arra is rámutatnak, hogy a megfelelő szabályozás hiánya, valamint a klímapolitika globális szintű töredezettsége komoly kockázatokat teremthet. Mindez akár visszafordíthatatlan változásokhoz is vezethet. Ha a megfelelő klímaszabályozás túl későn, hiányosan vagy nem megfelelő nemzetközi együttműködés mellett valósul meg, az jelentősen megnehezítheti a károk mérséklését.
A pénzügyi rendszerre leselkedő klímakockázatok
A klímakockázatok két fő csoportba sorolhatók: az átállási és a fizikai kockázatok közé. Az átállási kockázatokhoz tartoznak többek között a politikai és szabályozási változásokból, a technológiai fejlődésből, valamint az ügyféligények átalakulásából eredő kockázatok.
A fizikai kockázatok egyik csoportját a krónikus kockázatok jelentik. Ide sorolható például a felmelegedés, a mezőgazdasági termelés problémáinak súlyosbodása vagy a tengerszint emelkedése. Az akut kockázatok közé ezzel szemben olyan események tartoznak, mint a hőhullámok, az árvizek, az erdőtüzek és más vészhelyzetek.
Mindezek a mikro- és a makrogazdaságra egyaránt negatív hatást gyakorolnak. A gazdasági szereplők jelentős károkat szenvedhetnek el a különböző veszélyhelyzetek következtében, miközben a fenntartható működésre való átállás is növelheti a költségeiket. Felelősségük ugyanakkor még nagyobb lehet abban az esetben, ha nem tesznek lépéseket a fenntarthatóság irányába.
A háztartások bevételeit szintén csökkenthetik a vészhelyzetekhez kapcsolódó anyagi károk és egészségügyi problémák, különösen pedig a munkaerőpiaci helyzet klímaváltozással összefüggő átalakulása.
Makrogazdasági szinten a klímaváltozás többek között áringadozásokat, a gazdasági teljesítmény változását, munkaerőpiaci problémákat, társadalmi átalakulásokat és kereskedelmi hatásokat idézhet elő.
Mindezek a pénzügyi rendszer számára hitel-, piaci, operációs és likviditási kockázatokat jelentenek. Következményük lehet többek között a törlesztési késedelmek gyakoribbá válása, a biztosítékok értékvesztése, a biztosítási veszteségek növekedése, a beszállítói láncok összeomlása vagy a likviditási szükséglet emelkedése.
Az NGFS globális törekvései és azok kritikái
Az NGFS munkacsoportjai a pénzügyi felügyeletek és más szervezetek számára nyújtanak iránymutatást a központi bankok működésével és a pénzügyi rendszer zöldítésével kapcsolatban. Rövid és hosszú távú szcenárióelemzésekkel támogatják a klímahelyzettel összefüggő kockázatok kezelését, valamint a klímakockázatokhoz kapcsolódó kapacitások fejlesztését. Emellett a fenntartható és felelős befektetésekkel is foglalkoznak, illetve különböző tréningeket szerveznek.
A hálózat azt is elemzi, hogy a bankrendszerek mennyire ellenállók a különböző környezeti sokkokkal szemben. Az elemzések egy része 3–5 éves időtávra készül, míg más vizsgálatok egészen 2050-ig tekintenek előre. Az NGFS forgatókönyveit ugyanakkor statisztikai, módszertani, politikai és reálgazdasági szempontból is számos kritika érte.
Egyes kritikák szerint a forgatókönyvek megalapozatlanul nagy gazdasági veszteségeket jeleztek előre. A várható katasztrófák eltúlzása pedig nyomást gyakorolhat a bankokra, hogy visszafogják a fosszilis tüzelőanyagok finanszírozását. Kritika érte azt is, hogy egyes modellspecifikációk kiválasztása önkényes, illetve hogy a szcenáriók olyan, jelenleg még nem létező technológiákra is építenek, elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének területén. Ezek gyakorlati működőképessége azonban egyelőre bizonytalan.
Az NGFS figyelmet fordít a vele szemben megfogalmazott kritikákra, és azokra közleményekben is reagált. Módszertanát több ponton korrigálta, valamint bevezette a rövid távú klímaforgatókönyveket. Elemzéseit folyamatosan frissíti, és figyelemmel kíséri a modellek alapjául szolgáló feltételezések körül zajló akadémiai vitákat is.
Az NGFS hálózata mellett számos más, globális hatású intézmény is iránymutatásokkal segíti a fenntartható pénzügyekre való átállást. A pénzügyi szektor klímastressztesztekkel vizsgálja saját ellenálló képességét és felkészültségét. A Magyar Nemzeti Bank szintén hosszú évek óta aktív és elismert szereplője a zöld átállásnak. Annak a zöld átállásnak, amely csak széles körű nemzetközi együttműködéssel vezethet valódi eredményre.
(Források: NGFS, KPMG, Green Central Banking, MNB)
(Címlapkép: Depositphotos)
