Jelenleg a vállalati adatoknak mindössze egyetlen százalékát használják fel érdemben a mesterséges intelligencia modellek tanítására, miközben a vezetők zöme már most a versenytársak technológiai előnyétől retteg. Eközben a háttérben már javában zajlik egy másik, talán még drasztikusabb átrendeződés is: a ma legbiztonságosabbnak hitt titkosítási eljárásaink hamarosan teljesen értelmezhetetlenné és védtelenné válnak. A rosszindulatú szereplők már most gyűjtik és virtuális „páncélszekrényekbe” zárják az ellopott, titkosított adatcsomagokat, hogy amint a technológia felskálázódik, azokat feltörhessék. A történelem során először egyszerre két ipari forradalom zajlik párhuzamosan, mondta Pikéthy Árpád, az IBM Magyarország country managere a MI és más adásában.
A világ sokáig úgy tekintett a kvantumszámítástechnikára, mint egy távoli ígéretre. A helyzet azonban az, hogy az IBM kvantumszámítógépei ma már kereskedelmi forgalomban vannak és egy nyílt felhőszolgáltatáson keresztül diákok, kutatók tízezrei használhatják saját laptopjaikon keresztül – ingyenesen is.
Tűt a szénakazalban
De miért van szükségünk kvantumgépekre, ha a hagyományos szuperszámítógépek is egyre erősebbek? A válasz a megközelítésmódban rejlik.
„…a kvantumszámítástechnika nem egy még gyorsabb, még jobb autó, hanem ebben az összehasonlításban egy repülőgép.” – mondta Pikéthy Árpád a MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról adásában.
A két technológia – ahogy az autó és a repülőgép is – más és más esetekben használatos. A laptop, a pc marad, de vannak olyan komplex természeti és kémiai jelenségek, amelyek leírására a hagyományos, bináris alapú rendszerek egyszerűen alkalmatlanok. A kvantumgépek pontosan ott veszik át az irányítást, ahol a digitális technológia falakba ütközik.
Erre az egyik legszemléletesebb gyakorlati példa a Cleveland Clinic és az IBM orvostudományi projektje, amelyben a fehérjebontásban kulcsszerepet játszó tripszin enzim szimulációját végezték el. Ez egy 12 600 atomból álló rendszer, amelynek a teljes 3D-s leképezése a hagyományos architektúrákkal fizikai képtelenség lett volna. A folyamat során a kvantumgép szimbiózisban dolgozik a szuperszámítógépekkel. Ha a problémát úgy fogjuk fel, mint a tű keresését a szénakazalban – magyarázza Pikéthy Árpád -, a kvantumgép annyit tesz, hogy elképesztő számítási elveivel kiemel egyetlen maréknyi szénát, megmutatva a tű hozzávetőleges helyét. Ezt a drasztikusan leegyszerűsített, de már értelmezhető méretű matematikai feladatot adja át a szuperszámítógépnek, amely pillanatok alatt elvégzi a hajszálpontos kalkulációt.
Ennek az új metódusnak a hozadéka szinte felfoghatatlan: a gyógyszerkutatások eddig megszokott, 10-15 éves ciklusai radikálisan lerövidülnek, ami a jövőben akár tíz év plusz egészséges élettartamot is jelenthet az emberek számára.
A Pikéthy egy másik szemléletes példával is érzékeltette, hogy a kvantum milyen komoly áttöréseket hozhat az élet legkülönfélébb területein. Ahogy rádióstúdióban ülve mondta, a kvantum átalakíthatja a rádiókban használt mikrofonokat is oly módon, hogy az képes legyen minden oda nem illő hangot, zajt kiszűrni – sokkal hatékonyabban, mint a mai „zajszűrő” megoldások. Ez pedig lehetővé teszi majd, hogy akár belvárosi, forgalmas és zajos helyen rádióminőségű beszélgetések készülhessenek – miközben megváltást jelenthet a halláskárosultak számára is, hiszen az ilyen technológiával készülő készülékek a jövőben már tényleg csak azt a hangot erősítik fel, amire a használójának szüksége van.
A sikeres MI bevezetés 4 pillére
Erre a fejlesztésre egy kicsit még várni kell, de a mesterséges intelligencia, az MI vállalati integrációja elvileg már a napi operáció része. A gyakorlatban azonban a cégek jelentős része még a kísérletezés fázisában jár és gyakori a “Shadow AI” használat, vagyis az, hogy a munkatársak egyénileg, kontroll nélkül töltenek fel vállalati adatokat nyílt platformokra, ami komoly biztonsági kockázat, ráadásul érdemi versenyelőnyt sem hoz. Ahhoz, hogy az új technológia a szigetmegoldások helyett valódi üzleti értéket teremtsen, négy szigorú kritériumnak kell teljesülnie, mondja Pikéthy.
Az első a megbízható, transzparens modell – az IBM a saját Granite modellje esetében például publikálta a tanító adathalmazok pontos forrását, megnyitva azt az open source közösség előtt is. A második és egyben legkritikusabb elem a saját vállalati adat. Aki nyilvános modellekre támaszkodik, az pontosan ugyanazt a kimenetet kapja, mint a versenytársa; differenciálni kizárólag a zárt rendszerekben strukturált, egyedi adatvagyonnal lehet. A harmadik pillér a “governance” (a modellek szigorú felügyelete és a jogszabályi megfelelőség), míg a negyedik a precízen meghatározott üzleti felhasználási esetek azonosítása.
Ha ez a négy feltétel összeáll, a hatékonyságnövekedés ugrásszerű lesz. Az IBM saját magán, “client zero” megközelítéssel teszteli az átállást. A backoffice munkafolyamatok automatizálása radikális mértéket öltött: a beszerzési feladatok több mint 80 százaléka emberi beavatkozás nélkül fut végig, a HR folyamatok 93 százalékát pedig önálló AI ágensek végzik a háttérben, előkészítve a terepet a végleges vezetői döntésekhez. Ez a belső átalakulás globális szinten megközelítőleg ötmilliárd dolláros megtakarítást eredményezett a vállalatnak.
Négy napos munkahét?
A makró szintjén ez technológiai diadal, az egyén szintjén viszont komoly feszültséget generál. Az adatelemzői alapkompetenciák és a doménspecifikus “promptolás” lassan minden pozícióban alapelvárássá válik.
„Aki nem használ AI-t, annak nem az MI fogja elvenni a munkáját, hanem az az ember, aki AI-t használ”, idézte a már szinte közmondássá vált tételmondatot Pikéthy Árpád az adásban. Akik ezeket az új készségeket nem hajlandók elsajátítani, azok 5-10 éven belül kiszorulnak a munkaerőpiacról.
A vezető szerint ugyanakkor egyáltalán nem arról van szó, hogy a jövőben kevesebbet kellene dolgozni, hanem arról, hogy kifejezetten kevés az idő, mivel elképesztően sok az új ötlet és a futó projekt. A mesterséges intelligencia és a kvantumszámítástechnika olyan végtelen lehetőségeket és új felhasználási eseteket biztosít, amelyek folyamatosan rengeteg munkát adnak. A rendszeresen felmerülő „legyen-e négy napos munkahét?” felvetésre válaszolva kifejtette, hogy a munkaidő csökkenése helyett sokkal inkább az a jellemző, hogy kitágul a perspektíva, és óriási szakemberhiány, illetve képzési igény jelentkezik. Ezt a megnövekedett munkaigényt jól mutatja, hogy a technológia hazai kiaknázására létrehozott Kvantumtechnológiai Szuperszámítógép Platform keretein belül azt vállalták: évente 1000 új szakembert fognak kinevelni ezen a területen, vagyis szerinte a technológia egyelőre nem a munkaidő rövidülését, hanem a lehetőségek és a megoldandó feladatok drasztikus növekedését hozza magával.
(Szerző: Márton György, akinek a cikk megírásában a felvétel alapján a NotebookLM segített.)
(Forrás: MI és Más)
(Címlapkép: Depositphotos)
