A „szuperalkalmazások” manapság nagy sajtóvisszhangot kapnak, de nem csak a koncepció jövője és piacképességének kérdése osztja meg a fintech szereplőket, még a szuperapp definíciójában sem feltétlenül értenek egyet a szakértők. Egyesek szerint az integrált szolgáltatást nyújtó digitális ökoszisztémáké a jövő. Hogy mindez milyen adatbiztonsági kockázatokat rejthet, már a szabályozók és hatóságok figyelmét is felkeltette. Más szakértők pedig társadalmi sajátosságokra vezetik vissza a szuperappok sikerét az ázsiai régióban, szerintük a versenyalapú, individualista nyugati kultúrákban a szabad választás, a demokratizált szolgáltatások iránti igény miatt sem lehet életképes egy pénzügyi szuperalkalmazás.
A PYMNTS.com egy korábbi cikkében a fintech óriások természetes szolgáltatásbővüléseként írta le a szuperappok jelenségét. Szerintük az előző évtizedben elindult fintech cégek többsége egyetlen, könnyen kezelhető pénzügyi termékkel lépett piacra, amelyet az ügyfelek hamar megszoktak és megszerettek. Idővel azonban, ahogyan a cégek igyekeztek növekedni, ezek további termékekkel és szolgáltatásokkal bővültek – így alakultak ki a mai szuperalkalmazások.
Az Insider Intelligence Super Apps in Banking jelentése szerint az amerikai fogyasztók egyre több időt töltenek a mobiljukon. A mobil alapú termékek és szolgáltatások széles választékának köszönhetően pedig egyre nagyobb a kereslet a pénzügyi szolgáltatások megújulása iránt is. A szuperalkalmazás olyan megoldás, amely kielégíti ezt az igényt és javítja a digitális ügyfélélményt is. Ha a bankok lépést akarnak tartani a fogyasztói igényekkel, mielőbb el kell dönteniük, hogyan kapcsolódnak be a szuperappok trendjébe.
Ron Shevlin, a Cornerstone Advisors kutatási vezetője szerint azonban a szuperalkalmazások helytelen definíciója és a fogyasztói magatartás félreértelmezése miatt mindkét nézet téves – legalábbis az Egyesült Államok piacain.
Mi az a szuperalkalmazás?
Az Egyesült Államokban még nem elterjedt a „szuperalkalmazás” fogalma, így gyakran rosszul használják vagy félreértik. Attól, hogy egy mobilalkalmazáson keresztül sokféle terméket és szolgáltatást értékesítenek, még nem lesz egy applikációból szuperalkalmazás. A szuperalkalmazások ökoszisztémák, melyek olyan zárt, integrált felhasználói élményt nyújtanak, ami megkönnyíti a legkülönbözőbb feladatokat és tevékenységeket a használóik számára.
Az Egyesült Államokban még nem igazán léteznek szuperalkalmazások, de Kínában már domináns a jelenség. Az egyik vezető szuperalkalmazás, az üzenetküldő programként indult WeChat mára egyetlen alkalmazásba integráltan, szolgáltatások széles skáláját biztosítja a személyes pénzügyektől a számlabefizetésen át egészen a hivatalos ügyintézésig.
A szuperalkalmazások egyedi technikai szempontjait gyakran értelmezik félre az amerikai fintech szektor szereplői. A szuperalkalmazások ugyanis miniprogramokra épülnek – olyan alacsony helyigényű, kis alkalmazásokra, amelyek egy másik appon belül futnak. Ezeket nem kell külön letölteni vagy frissíteni az alkalmazásboltokon keresztül. Gyorsítótárba kerülnek a telefonon, így gyorsabban betöltődnek, mint egy mobilalkalmazás. Kiváló felhasználói élményt nyújtanak, amiben nincs szükség frissítésekre, hiszen a legújabb verzió automatikusan betöltődik. Az alkalmazáson belüli programok szorosan integráltak, közvetlenül megoszthatóak a csevegésekben. Fejlesztési költségük a hagyományos appok mindössze 20-50 százaléka.
Ron Shevlin, a Cornerstone Advisors kutatási vezetője szerint a szuperalkalmazások többek között azért is terjedtek el Ázsiában, mert az ottani felhasználóknak jellemzően alacsonyabb teljesítményű okostelefonjaik voltak, amelyek nem alkalmasak 40-50 különálló alkalmazás kezelésére.
Az amerikaiaknak nincs szükségük szuperalkalmazásokra
Shevlin szerint az amerikai okostelefonok többsége azonban bőven rendelkezik „lóerővel”.
Az Insider Intelligence szerint az amerikaiak „a szolgáltató- és termékválaszték túlterheltségével küszködve vágynak a szolgáltatások újracsomagolására, ez pedig növeli a szuperappok iránti keresletet is”.
„Ez nem így van. Nem ritka, hogy egy Y generációs párnak az Egyesült Államokban 25-40 pénzügyi applikációja van, ami magában foglalja a számláikat és a számlák kezeléséhez használt eszközöket is” – mutat rá Shevlin. Szerinte az „igény a szolgáltatások újracsomagolására” nem a fogyasztóktól származik, hanem az olyan szolgáltatóktól, mint a PayPal vagy más fintechek, akik a sikeres de szűkös termékkínálatukat mára a növekedés akadályának tekintik.
„Az amerikaiak soha nem akartak egyablakos pénzügyi vagy vásárlási szolgáltatásokat, és most sem akarnak ilyet. Az integrált és zárt megközelítés túlságosan korlátozó a legtöbb amerikai fogyasztó számára” – teszi hozzá.
A szuperalkalmazások nem mennek az USA-ba
Az Insider Intelligence szerint az ázsiai szuperalkalmazás-modell két tényezőnek köszönhetően indult be:
- a pénzügyileg alul-szolgáltatott lakosság mobilfizetésre való átállása
- és a szigorú alkalmazáspiaci szabályozások.
A jelentés rámutat: „A Google Play Store nem érhető el Kínában, az Apple-t is korlátozzák abban, hogy mi kerülhet fel az App Store-ba, és még a Huawei AppGallery-ből is hiányzik sok fontos alkalmazás. A hiányosságok pótlására az olyan alkalmazások, mint a WeChat és az Alipay lehetővé tették harmadik feles fejlesztőknek, hogy más szolgáltatások mini-programjait integrálják, szuperapplikációkká alakítva azokat.”
Az Egyesült Államokban ezek közül egyetlen tényező sincs jelen, ellenben az adatvédelmi és biztonsági aggályokkal, amelyek nagyon is látványosak. Bár az Egyesült Államokban még nem vezettek be konkrét szabályozásokat, az amerikai hatóság vizsgálja, hogy az Apple hogyan használja fel a fogyasztói adatokat, amelyek a korábban bejelentett BNPL (buy now, pay later) szolgáltatásának használatakor keletkeznek.
Egy másik, a szuperappok ellen ható meghatározó tényező az USA-ban az ország főbb iparágainak gazdasági szerkezete, amelyek közül sokat oligopóliumok uralnak, azaz három-négy olyan igazán nagy cég, amelyek egy iparág piaci részesedésének 60-80 százalékát ellenőrzik.
Egy szuperalkalmazás-jelölt ellenállásba fog ütközni az oligopóliumok részéről, akik esetleg potenciális szuperalkalmazás-fejlesztőként is tekinthetnek magukra.
A Walmart kivétele
A Walmart, a világ egyik legnagyobb kiskereskedelmi cége lehet a kivétel az USA-ban. A Walmart szuperappá válása közel sem életszerűtlen, hiszen vásárlóközönsége egy alulbankolt, pénzügyileg alulszolgáltatott vásárlói bázis. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag mindenki vásárol valamikor a Walmartnál, de a vállalat fő célcsoportja a vidéki, alacsony és közepes jövedelmű fogyasztók, gyakran kívül esnek a legtöbb iparág vállalatinak látókörén. Emellett a Walmart évtizedes tapasztalattal rendelkezik az integrált, iparágakon átívelő ellátási lánc és ökoszisztéma kiépítésében is. Mindezt a Walmarton kívül talán csak az Amazon mondhatja el magáról.
Amerikaiak nem kérnek a banki szuperapplikációkból sem
Ez az utolsó gátló tényező Shevlin szerint az, hogy a szuperalkalmazás egy komplex, integrált ökoszisztéma, nem csak egy termékválaszték. Csak a nagy technológiai cégek rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, felhasználói bázissal és a termékválasztékkal, amelyekkel egy szuperalkalmazást kiépíthetnének, de az amerikaiak többségének túlságosan korlátozó lenne ez a zárt, integrált megközelítés.
Az Egyesült Államokban talán öt banknak vannak olyan erőforrásai, amelyekkel egyáltalán elgondolkodhatnak egy szuperalkalmazás létrehozásán. Annyi azonban biztos, hogy ha nyitottak is rá, az amerikaiak nem a bankoktól várják szuperalkalmazásokat. Épp ellenkezőleg: pénzügyi szolgáltatásokat szeretnének olyan nem pénzügyi cégektől, mint a Home Depot, a Playstation vagy a Coach.
Forrás: Forbes
(Borítókép: Pexels / Liza Summer)
Borbola Terézia
