A digitális pénzügyi innováció gyorsabb, programozhatóbb és hatékonyabb fizetési rendszereket ígér. A BIS szerint azonban a stablecoinok jelenlegi formájukban nem alkalmasak arra, hogy a jövő pénzügyi rendszerének alapját adják. A megoldás inkább az lehet, ha a tokenizáció előnyeit a jegybankokra és kereskedelmi bankokra épülő, kétszintű pénzügyi rendszerbe illesztik be.
A pénzügyi rendszer digitalizációja új szakaszba lépett. A tokenizáció, vagyis pénzügyi eszközök digitális tokenként való megjelenítése programozható platformokon, jelentős hatékonysági előnyöket hozhat a fizetésekben, az értékpapír-elszámolásban és a pénzügyi közvetítésben. A Bank for International Settlements (BIS), vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankja szerint azonban a technológiai fejlődés önmagában nem elég. A pénzbe vetett bizalmat továbbra is stabil intézményi háttérnek, erős jogi kereteknek és hatékony felügyeletnek kell biztosítania.
A BIS 2026-os éves gazdasági jelentése egy külön fejezetben vizsgálja azt, hogy a digitális innováció milyen irányba alakíthatja a pénzügyi architektúrát. A jelentés egyik legfontosabb üzenete, hogy a jövő pénzügyi rendszere nem a jelenlegi intézményi struktúrák megkerülésével, hanem azok modernizálásával épülhet fel. Vagyis a jegybankok továbbra is a monetáris rendszer horgonyát adják, miközben a kereskedelmi bankok és más szabályozott szereplők biztosítják a lakossági és vállalati pénzügyi szolgáltatásokat.
Mit ígér a tokenizáció?
A tokenizáció egyik fő vonzereje, hogy a pénz és a pénzügyi eszközök mozgása programozhatóvá válhat. Ez azt jelenti, hogy bizonyos fizetések, elszámolások vagy szerződéses feltételek automatikusan végrehajthatók, ha előre meghatározott feltételek teljesülnek.
Ez különösen a határon átnyúló fizetések területén lehet fontos. Ezek ma gyakran lassúak, drágák és több közvetítőn mennek keresztül. Egy jól felépített tokenizált rendszerben a tranzakciók gyorsabban, kevesebb manuális egyeztetéssel és akár folyamatos, éjjel-nappali működés mellett teljesülhetnének.
A stablecoinok részben már megmutatták, hogy a tokenizált pénz milyen lehetőségeket kínálhat. Gyorsan mozgathatók, programozható környezetben használhatók, és különösen a kriptoökoszisztémán belül fontos szerepet töltenek be. A BIS szerint azonban jelenlegi formájukban komoly hiányosságokkal működnek.
Mi a baj a stablecoinokkal?
A BIS kritikája nem elsősorban technológiai, hanem pénzügyi és intézményi jellegű. A pénz egyik legfontosabb tulajdonsága az egységesség: az, hogy a különböző pénzformák névértéken, veszteség nélkül válthatók egymásra. Egy bankbetét, egy készpénzben tartott összeg vagy egy jegybankpénzben teljesített elszámolás közötti átjárhatóság azért működik, mert mögötte erős intézményi rendszer áll.
A stablecoinoknál ez nem magától értetődő. Bár sok stablecoin névlegesen egy hagyományos pénznemhez, többnyire az amerikai dollárhoz kötött, a másodlagos piacokon időnként eltérhetnek a névértéküktől. Emellett a visszaválthatóságuk, a tartalékeszközeik összetétele és a különböző blokkláncok közötti átjárhatóságuk is kockázatokat hordoz.
A nyilvános, engedély nélküli blokkláncokon működő stablecoinok további kihívást jelentenek a pénzügyi integritás szempontjából. A pénzmosás, a szankciók megkerülése és más pénzügyi bűncselekmények elleni fellépés a hagyományos pénzügyi rendszerben szabályozott közvetítőkön keresztül történik. Egy nyitott, globálisan hozzáférhető blokkláncos környezetben ez jóval nehezebb feladat.
Hatás a bankbetétekre és hitelezésre
A BIS szerint a stablecoinok széles körű elterjedése a bankrendszer működését is átalakíthatná. Ha a lakossági vagy vállalati ügyfelek jelentős összegeket helyeznének át bankbetétekből stablecoinokba, az megváltoztathatná a bankok finanszírozási szerkezetét. Ez végső soron a hitelnyújtásra is hatással lehetne.
A pontos következmények attól függnének, hogy a stablecoin-kibocsátók milyen eszközökben tartják a fedezetet. Más hatása van annak, ha ezek a tartalékok rövid lejáratú állampapírokban, bankbetétekben vagy más pénzpiaci eszközökben állnak. Egy nagyobb visszaváltási hullám például nyomást helyezhetne a pénzpiacokra, és kedvezőtlenül befolyásolhatná a finanszírozási feltételeket.
A BIS ugyanakkor nem állítja, hogy a stablecoinok önmagukban jelentős gazdasági növekedési hatással járnának. A jelentés inkább arra figyelmeztet, hogy a rendszerszintű kockázatok a stablecoinok méretével és beágyazottságával együtt nőhetnek.
Külön kockázat a dolláralapú stablecoinoknál
A stablecoin-piac jelenleg erősen dollárközpontú. Ez különösen a feltörekvő és fejlődő gazdaságok számára jelenthet problémát. Ha egy országban a lakosság és a vállalatok tömegesen kezdenének külföldi, főként dolláralapú stablecoinokat használni, az gyengíthetné a helyi pénznem szerepét.
Ez a folyamat a „stablecoin-dollárosodás” egyik formája lehetne. Ilyen helyzetben a tőkebeáramlás és tőkekiáramlás volatilisabbá válhat, az árfolyammozgások felerősödhetnek, a jegybankok pedig nehezebben tudnák érvényesíteni monetáris politikájukat. A BIS szerint ez különösen azokban az országokban jelenthet komoly kihívást, ahol a makrogazdasági fundamentumok eleve gyengébbek.
Alkalmazkodnia kell az innovációnak
A BIS nem a digitális innováció megállítását javasolja. Épp ellenkezőleg: a jelentés szerint a tokenizáció előnyeit be kell vinni a szabályozott pénzügyi rendszerbe. Ehhez két irányban kell előrelépni.
Rövid távon kezelni kell a stablecoinok jelenlegi gyengeségeit. A szabályozásnak különbséget kell tennie aközött, hogy egy stablecoint főként befektetési vagy kriptokereskedési célra használnak, vagy ténylegesen széles körű fizetési eszközzé válik. Utóbbi esetben sokkal szigorúbb követelményekre lehet szükség, mert a pénzforgalmi szerep rendszerszintű kockázatokat teremthet.
Hosszabb távon a cél egy olyan modern pénzügyi infrastruktúra lehet, amelyben a tokenizált jegybankpénz, a tokenizált kereskedelmi banki pénz és más szabályozott digitális pénzformák együtt működnek. A BIS ezt az elképzelést az egységesített főkönyv, vagyis a unified ledger koncepciójával írja le.
A Project Agorá mutathatja az irányt
A BIS által említett egyik legfontosabb gyakorlati példa a Project Agorá. A kezdeményezés nyolc jegybank és több mint 40 szabályozott pénzügyi intézmény együttműködésével vizsgálja, hogyan lehetne javítani a nagy értékű, határon átnyúló fizetéseket tokenizált kereskedelmi banki betétek és tokenizált jegybanki tartalékok segítségével.
A projekt nem egy teljesen új, bankokon kívüli pénzügyi rendszert építene. Sokkal inkább azt vizsgálja, hogyan lehet a jelenlegi kétszintű rendszer előnyeit megtartani, miközben a technológia segítségével gyorsabbá, biztonságosabbá és hatékonyabbá válik az elszámolás.
Ez a megközelítés azért fontos, mert a pénzügyi innováció legnagyobb kérdése nem az, hogy lehet-e gyorsabb fizetési rendszereket építeni. Lehet. A valódi kérdés az, hogy ezek a rendszerek megőrzik-e a pénz legfontosabb tulajdonságait: az egységességet, a névértéken való visszaválthatóságot, az átjárhatóságot és a bizalmat.
(Forrás: BIS)
(Címlapkép: Depositphotos)
