Augusztus 2-án hatályba léptek az AI Act 50. cikkelyének átláthatósági kötelezettségei, és a szabályozás ezzel elérte azt a pontot, ahol a legtöbb céget és felhasználót közvetlenül érinti. Nem a fejlesztők belső folyamatairól szól, hanem arról, hogy a nyilvánosság tudja: mikor beszél géppel, és mikor lát mesterségesen előállított tartalmat. A Bizottság a szabályokhoz júliusban külön iránymutatást és egy önkéntes gyakorlati kódexet is kiadott, amely a részletes elvárásokat pontosítja.
Kikre vonatkozik?
A kötelezettségek két szerep között oszlanak meg. A szolgáltatókra (provider) – akik a rendszert fejlesztik és saját nevük alatt piacra viszik – és az üzembehelyezőkre / alkalmazókra (deployer), azaz akik a szakmai tevékenységük során ténylegesen használják. Ez nem a nagy techcégek belügye: reklámügynökség, webáruház, médiaszolgáltató vagy HR-cég is a hatály alá eshet, amint ügyfélszolgálati chatbotot futtat vagy generatív eszközzel állít elő tartalmat. A területenkívüliség sem véd: ha a rendszer kimenetét az EU-ban használják, a kötelezettség akkor is él, ha a szolgáltató az Unión kívül van.
A négy pont, amire figyelni kell
Az első a chatbotok és hangasszisztensek jelölése: ha a felhasználó közvetlenül egy AI-jal kommunikál, ezt már az első interakciónál, világosan közölni kell (kivéve, ha egy átlagosan tájékozott ember számára amúgy is nyilvánvaló). A jelzést nem elég a láblécbe vagy az ÁSZF-be rejteni.
A második a generatív tartalom géppel olvasható megjelölése: a mesterségesen előállított hang, kép, videó és szöveg kimenetét a szolgáltatónak úgy kell megjelölnie, hogy az technikailag, gépi úton felismerhető legyen.
A harmadik a deepfake-ek látható címkézése: itt az üzembehelyező felel azért, hogy az ember számára is érzékelhető jelzés kerüljön a valósághűnek tűnő, de mesterséges felvételekre: felirattal, hallható figyelmeztetéssel vagy tartós vizuális jelöléssel.
A negyedik az érzelemfelismerő és biometrikus kategorizáló rendszerek: az érintett személyeket tájékoztatni kell, hogy ilyen rendszer működik rájuk. Külön eset a közérdekű témában publikált szöveg, amelyet szintén jelölni kell – kivéve, ha valódi szerkesztői ellenőrzésen esett át, és egy természetes vagy jogi személy felelősséget vállal érte.
Nem minden élesedik egyszerre
Az augusztus 2-i dátum a kötelezettségek kezdete, de a már piacon lévő generatív rendszerek haladékot kaptak: a megjelölési előírásoknak 2026. december 2-ig kell megfelelniük. A dátum előtt létrehozott tartalmakat nem kell visszamenőleg felcímkézni, a magasabb kockázatú és termékbe épített rendszerekre pedig későbbi, 2027-es és 2028-as határidők vonatkoznak.
Mi van, ha valaki nem felel meg?
Az AI Act átláthatósági szabályainak megsértése legfeljebb 15 millió euró vagy a globális éves árbevétel 3 százaléka lehet, amelyik a magasabb (a tiltott gyakorlatoknál a felső határ 35 millió euró, illetve 7%). A végrehajtást a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok végzik, amelyek szintén augusztus 2-tól gyakorolják a jogköreiket; Magyarországon a végrehajtásért az NMHH felel, a regisztrációtól a piacfelügyeleten át a szankciókig. A gyakorlati kockázatot növeli, hogy a hazai cégek jó része máig nem mérte fel, mire kell készülnie.
Mit érdemes most tenni?
A kiindulópont egy leltár: hol van a szervezetben ügyféllel kommunikáló bot, hol készül generatív eszközzel szöveg, kép vagy hang, és hol fut biometrikus vagy érzelemfelismerő megoldás. Ezután jön a jelölési logika beépítése – a chatbot nyitóüzenetébe, a generált tartalom metaadatába, a deepfake-ek felületére -, végül a felelősségi kör tisztázása, hiszen ugyanazon eszköznél a szolgáltató és az üzembehelyező kötelezettsége eltér. A pénzügyi szektorban külön figyelmet érdemel az ügyfélkommunikáció és az automatikusan generált tájékoztató szövegek jelölése, mert ezek a leggyakoribb, könnyen ellenőrizhető felületek.
(Források: European Commission, Székhelycentrum, European Commission, Cooley, Economix)
(Címlapkép: Depositphotos)
