“Itt kifinomult fehérgalléros bűnözőkről van szó“ – Interjú az évtized csalásának leleplezőjével

2020 nyarán néhány nap alatt összedőlt a Wirecard, Németország egyik legértékesebb technológiai vállalata. A korábban 24 milliárd euróra taksált vállalat értéke néhány nap alatt gyakorlatilag nullára csökkent. Az online fizetési szolgáltató bukásához nagyban hozzájárult az az ügyvédje, aki feltárta a házon belül zajló illegális tevékenységeket. A Wirecardot lebuktató újságírót követően most vele beszélgetünk. Pav Gill készségesen válaszolt kérdéseinkre. 

Nem kedveli a besúgó szót. Ehelyett hogyan írná le a szerepét?

Az én esetem abban különbözik a megszokottól, hogy nem hagytak nekem választást. Amikor felemeltem a hangomat az illegális cselekvések miatt, megfélemlítéshez folyamodtak, amit a távozásomat követően sem hagytak abba. Nem tehettem mást, minthogy nyilvánosságra hoztam az igazságot.

Úgy tűnik mára sokan elfogadják, hogy tehetetlenek munkaadójuk kártékony cselekedeteivel kapcsolatban, annak ellenére is, hogy papíron rendelkezésre állnak az ezt lehetővé tevő iránymutatások. Hogy látja ezt a helyzetet? 

Ez nagyban függ a vállalattól. A sajtóhoz és a hatóságokhoz csak extrém esetben szokás fordulni, amikor a vállalat belső szabályzata nem teszi lehetővé a problémás ügyek feltárását. A Wirecard esetén pontosan erről volt szó. A papíron névtelen panaszok mindegyike közvetlenül Jan Marsaleknél, az operatív igazgatónál kötött ki. Természetesen azt is tudta, hogy ki áll az egyes panaszok mögött. 

Így aztán az én jelzéseimre is fenyegetéssel és zaklatással reagáltak, ahelyett hogy foglalkoztak volna vele. Ezért döntöttem a szokatlanabb, számomra is ismeretlen út mellett. A távozásomat követően egyébként létrehoztak egy rendszert, ami már normális panasztételt tett lehetővé.

Korábban említette, hogy a Wirecard általi megfigyelése és a fenyegetések személyes életére és mentális egészségére is drasztikus hatással voltak. Hogy dolgozta fel ezt az időszakot?

A besúgás mentális egészségügyi aspektusairól senki nem beszél. Maguk az érintettek sem számítanak a következményekre, mert az elején fogalmad sincs, hogy milyen eseményeket indítasz el és ezek hogyan hatnak majd rád. A végén pedig kiderül, hogy az, ami eredetileg egy heroikus tettnek indult, negatív hatással lesz az életedre a rengeteg stressz és trauma miatt. Fontos lenne többet beszélni ezekről a dolgokról. 

A kockázatkezelési és compliance szakemberek ráadásul általában senkivel sem oszthatják meg azt amivel a munkájuk során foglalkoznak. Egyedül nagyon nehéz feldolgozni ezeket az információkat, főleg ha súlyos felelősséget rónak az emberre. Ehhez jöttek később a Wirecard fenyegetései és a folyamatos megfigyelés, ami nem könnyítette meg ezt az időszakot. 

Kívülről sokaknak úgy tűnhet, végrehajtott egy heroikus cselekedetet, amiért utána megünnepelték, az Ön által megélt valóság viszont nagyon máshogy néz ki. Ezt az ellentétet hogy tudja feloldani?

Nehéz helyzet ez, mert az olyan embereket, mint én soha nem mutatják be mélyebben. Mindig csak az kerül a középpontba, amit tettél, de azzal már senki nem foglalkozik, hogy miként érintettek az események. Az esetemben ez egy rendkívül stresszes többéves időszak volt, mert sosem tudtam, hogy mi fog történni. Sokszor azt gondoltam, talán velem van a baj, megőrültem és felnagyítottam a dolgokat. Idővel nyilván rájöttem, hogy nem ez a helyzet. 

Mi az, amit tudatni akar azokkal, akik hasonló lépésekre készülnek saját munkáltatójukkal szemben?

Egy hagyományos pénzügyi cég kultúrájáról rengeteget elárul a jogi és a compliance osztályok kezelése. Ha egy eldugott irodába száműzik és teljesen külön kezelik a többitől, akkor vélhetően nem megfelelőek a kontrollok. Ellenben, ha a compliance és a jog szinkronban mozog a többi területtel, jó okunk van feltételezni, hogy érdemes hozzájuk fordulni.

A startupok esetén már bonyolultabb a helyzet, mert általában néhány kulcsember felel a legfontosabb tevékenységekért. Sokszor hiányoznak a harmonikus működéshez szükséges tűzfalak az egyes területek között. Ilyenkor érdemes mérlegelni, hogy biztosan olyan helyen szeretnénk-e dolgozni, ahol törvénytelen tevékenységek folynak. De soha nem fogom javasolni, hogy valaki forduljon a médiához és a hatóságokhoz.  Az ő bevonásuk a mi területünkön mindig csak az utolsó lépés lehet. Ha az ember elindul azon az úton, többé nem fordulhat vissza. 

Miként befolyásolta a Wirecard-eset a karrierjét és szakmai hírnevét? Vannak például olyan vállalatok, akik azért nem alkalmazzák, mert félnek, hogy nem lenne elég lojális hozzájuk?

A munkalehetőségeimet egyértelműen befolyásolta az eset. Sok cég azt hiszi, ha egyszer leleplezted a munkaadódat, biztosan újra megteszed majd. Pedig ez nem feltétlenül igaz. 

A helyzet pozitívuma, hogy egyébként sem szeretnék olyan vállalatnál dolgozni, ahonnan emiatt kinézik az embert. Aztán ott vannak még azok a cégek, amelyek azért szeretnének felvenni, hogy utána a külvilágnak elmondhassák:

“Nézzétek felvettük ezt az ügyvédet, ennyire biztosak vagyunk abban, hogy mindent jól csinálunk”. 

Rengeteg jogász pedig szentül hisz abban, hogy a munkaadóddal soha nem mehetsz szembe, bármi történjék. A Wirecard eset attól más, hogy az ember nem védheti meg azokat, akik meg akarják ölni. Ennek semmi értelme nem lett volna. Tudtam, hogy így is meg fognak bélyegezni, de úgy éreztem, nem tehetek mást. Úgyhogy nem könnyű navigáli ezt a közeget, de szerencsére rengeteg olyan vállalatot látni, akik valóban szeretnének előrelépni.

Egy korábbi interjúban azt mondta, nem elégedett az ügy végkimenetelével és sajnálja, hogy emberek veszítették el emiatt a munkájukat. Volt olyan közülük, aki kritikus szavakkal illette a cselekedetei miatt?

A vállalat lelepleződését követően már nem kaptam ilyen kritikákat. Korábban amikor elindult az eset viszont még igen. Ekkoriban több kolléga is látványosan bizalmatlanná vált velem szemben, ráadásul ironikus módon épp a compliance osztály tagjai. Az elmúlt időszakban is csak egy-két kommentet olvastam Twitteren, amiben azért kritizáltak, mert nem akartam résztvenni a németországi parlamenti meghallgatásokon. 

Miért nem akart ott lenni ezeken a meghallgatásokon?

Aminek meg kellett történnie, már megtörtént. A parlamenti meghallgatások egy politikai küzdőtéren mennek végbe, ahol nekem semmi keresnivalóm nincs. A részvételemmel szükségtelen politikai támadásoknak tenném ki magam. A Financial Times és további néhány sajtóorgánum már elvégezte a munkát a politikai vezetés és a szabályozók helyett. Minden szükséges információ az érintettek rendelkezésére áll.

Az ügy másik kulcsszereplője az édesanyja. Ő volt az első, aki több sajtóorgánumot tájékoztatott a Wirecardnál zajló csalásról, miután Ön elmesélte neki, hogy mi történik a vállalatnál. Őt hogyan érintette a többéves tortúra, ami ezután következett.

Lelkileg őt is nagyon megviselte az az időszak, amit még a vállalatnál töltöttem. Ezután nem sokkal szívrohama volt, majd tüdőrákkal diagnosztizálták. Szerencsére túl van a szükséges műtéten és már sokkal jobban érzi magát. Az ő esete is igazolja, hogy a mentális egészségügyi gondok fizikai tüneteket eredményezhetnek. 

A vádjait követően a Wirecard agresszív megközelítést választott Önnel szemben. A vállalatot lebuktató újságíró, Dan McCrum úgy fogalmazott, ez a megfélemlítésen és lejárató kampányokon alapuló taktika rákényszerítette, hogy tetten érje a Wirecardot és tisztára mossa a saját nevét. Ön is hasonlóan érzett?

Pontosan így éreztem én is. Nem tudtam mást tenni, mert azután sem álltak le a zaklatásommal, hogy elhagytam a vállalatot. Ráadásul nagy biztonságot ad, ha az igazság az ember oldalán van. 

Kiderült, a világ meghatározó befektetői, könyvvizsgálói és szabályozói is hajlandók a másik irányba nézni, ha ez szolgálja az érdekeiket. Bízhat még a társadalom abban, hogy ezek az intézmények helyesen cselekednek?

Nehéz volt elfogadni, hogy miért nem lépnek az ügyben a szabályozók, a befektetők, vagy épp a rendőrség. A Wall Street Journal például nem is volt hajlandó utánanézni az állításaimnak. Ez a történet frusztráló része, amikor hiába tudod, hogy igazat mondasz, a világ nem akarja ezt elfogadni. Végül ezért kerestük meg a Financial Times-t, majd a német média egyes szereplőit. 

Sokszor elfelejtjük, hogy a politikusokat és a hatósági szerveket az emberek adójából pénzelik, vagyis papíron a társadalom tagjainak dolgoznak. Felelősséget kellene vállalniuk azokért az esetekért, amikor nem tudják rendesen elvégezni a munkájukat. Az abszurd valóság viszont az, hogy sokszor mégis az emberek félnek ezektől a szervektől és nem merik, vagy adott esetben nem tudják őket számonkérni. 

A bizalom visszaállításához meg kell változtatni azt, ahogy ezek a szereplők eljárnak. Egy bizonyos ponton túl ezt csak cselekvéssel lehet megvalósítani, a nagy szavak kevesek. Az intézményekbe vetett univerzális bizalom illúzió, de hatékony lépésekkel rengeteget lehet előrelépni. 

A Wirecard egykori vezérigazgatója, Marcus Braun igyekszik elkerülni az elszámoltatást. Állítása szerint semmit nem tudott a vállalatnál zajló ügyekről és azokért a korábbi operatív igazgató, Jan Marsalek felelős. Elképzelhetőnek tartja, hogy valóban ártatlan?

Kizárt, hogy nem volt benne ezekben a tevékenységekben. Egy átlagos startup esetén néhány nagyon erős ember irányítja a vállalatot, ez a Wirecard esetén is így volt. Elképzelhetetlen, hogy Marcus Braun ne tudott volna arról, honnan származnak a saját cégének bevételei. Neki ugyanakkor kifejezetten kényelmes Jan Marsalek eltűnése, mert így mindent ráháríthat.

Nem szabad elfelejteni, hogy itt kifinomult fehérgalléros bűnözőkről van szó. Aki elindul ezen az úton az nagyon korán elkezd azon gondolkodni, hogy mit fog mondani, ha a dolgok rosszul alakulnak. Ez abból is látszik, hogy annak idején milyen gyorsan megérkeztek a válaszaik a Financial Times cikkei által felvetett súlyos kérdésekre. Pontosan tudták, hogy mivel fogják elterelni a figyelmet és milyen vádakat fognak a kritikusaikra aggatni.

Szerintem előre kitervelték, hogy egyikük külföldre menekül, és amikor ő már biztonságban van, a többiek mindent rákennek és mindannyian megpróbálják megúszni a dolgot. 

Ha visszamehetne az időben, még mindig úgy döntene, hogy nyilvánosságra hozza a Wirecard illegális tevékenységét? Mit változtatna meg, ha tehetné?

Újra így döntenék, ha a vállalat ugyanazt tenné velem, amit annak idején tett. Sok szempontból ez egy nagyon jó munkahely volt, a kollégáim nagy része kiváló ember és szakember volt. Bizonyos szempontból hálás vagyok a Wirecardnak, mert lehetővé tették, hogy belépjek a fizetési szolgáltatók világába. A mai napig ezen a területen tevékenykedek, legyen szó kriptóról, vagy bármi másról.

Ha annak idején nem helyezkedek el náluk, ma valószínűleg nagyon máshogy nézni ki az életem. Hiszek abban, hogy mindenben van valami jó. 

(Borító: Depositphotos)