A mesterséges intelligencia (MI) megjelenése több, mint egy újabb technológiai mérföldkő, a technológia eszközként való használata és a tőle való függőség közötti határvonal meghúzása pedig a mai szülők legnagyobb kihívása, mondta a „MI és más” podcastben Márton György vendége, Horváth Péter, a Képernyőidő magazin főszerkesztője.
Mint mondta, természetesen ő is használja az MI-t, de próbál eszközként tekinteni rá és átadni az olvasóknak, a szülőknek egy a technológia változásával folyamatosan alakuló szemléletet, amelyben a kritikus gondolkodás, a biztonsági tudatosság és a tényellenőrzés hangsúlyozása ugyan már, már Coelho-i elcsépeltségű, de mégis fontos. Péter személyes küldetése a Képernyőidő magazinnal is az, hogy segítsen a szülőknek és a laikusoknak megérteni a digitális világ minden formáját, a mesterséges intelligencia evolúcióját, lehetőségeit, veszélyeit, mert úgy véli, folyamatos önképzésre van szükség ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani a felgyorsult változásokkal.
Az agy átalakulása: evolúció vagy mellékhatás?
A kutatások és konkrét MR-vizsgálatok már most igazolják, hogy a rendszeres eszközhasználat biológiai szinten módosítja a gyermekek agyának fejlődését. Mivel az agy 6-7 éves korig rendkívül dinamikus fázisban van, az ebben az időszakban kapott ingerek alapvetőek.
A leglátványosabb változás az olvasási figyelem területén tapasztalható: míg húsz éve a fókuszált figyelem átlagos ideje még két perc volt, ma ez 47 másodpercre csökkent, a “TikTok-generáció” esetében pedig mindössze 10-15 másodperces figyelemről beszélhetünk. Adja magát tehát a kérdés: vajon szükségszerűen hanyatlunk?
Horváth Péter más szakértőket idézve vetette fel a beszélgetés közben azt a szempontot, hogy a most látható változásokat még korai megítélni, az emberiség minden nagy történelmi változásnál adoptálódott a helyzethez, az evolúció következő lépése is lehet az a változás, ami most végbe megy, még akkor is, ha ez nagyon ijesztő. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szükség önvizsgálatra és tudatosságra a nevelésben.
Az érzelmi kötődés csapdái: Empátia vs. algoritmus
Ahogy a Képernyőidő magazin főszerkesztője mondta, az egyik legaggasztóbb jelenség a chatbotokkal kialakuló egyoldalú, úgynevezett paraszociális kapcsolat. A mesterséges intelligencia úgy van programozva, hogy megfeleljen a felhasználónak, mintha az az “Istene” lenne, így nem igényel kompromisszumokat. Az empátia azonban – mint tanulható készség – éppen a valódi emberi kapcsolatok súrlódásai és ütközései során fejlődik ki.
Empátiát nem fog tanulni az, aki chatbotokkal szocializálódik – figyelmeztetett Horváth Péter.
Hangsúlyozva, hogy ez a fajta kapcsolat a nárcisztikus akarat felerősödéséhez és extrém esetben akár tragédiákhoz, öngyilkossághoz is vezethet.
Szabályozási kísérletek: GDPR és az EU AI Act
A technológiai cégek adatgyűjtési étvágyával szemben az Európai Unió próbál gátat szabni, bár a jogalkotás lassúsága komoly hátrányt jelent. Horváth Péter szerint bár a GDPR a gyakorlatban sokszor inkább csak nehézkes és a véleménye szerint
nem feltétlenül lettek biztonságosabbak a dolgok csak idegesítőbbek, fárasztóbbak, de mégis el kellene hinni, ha egy cégnek pontosan megszabják, hogy milyen adatot használhat föl a felhasználóról, akkor az nekünk jó!
Hasonlóképpen vélekedett az EU AI Act-ről, elismerve a nemes szándékot is, amellyel a felhasználókat és a gyermekeket próbálják védeni:
Az Európai Unió rettenetesen idealista, de mégis egy nagyon-nagyon pozitív rendszerben gondolkodik… ha nem 15 éve lennénk lemaradva a törvényalkotásban.
A szabályozás fontosságát az a felismerés adja, hogy az ingyenes szolgáltatásoknál a felhasználó figyelme és adatai a valódi árucikkek:
veled fognak kereskedni, a figyelmeddel, az időddel.
Mindkét esetben fontos kérdés a gyermekek védelme, az EU ezen a fronton is igyekszik helyt állni, nagy hangsúlyt fektetve a prevenció, az ifjúságvédelem, de a megfelelő adatbiztonság és privát szféra kérdéseire is, ezek gyakran élesen szembe is állnak egymással.
Jövőálló készségek: A tudástól a folyamatig
A munkaerőpiac drasztikus átalakulás előtt áll. A korábban biztosnak hitt programozói vagy adatelemzői karrierek relevanciája megkérdőjeleződik az automatizáció korában. A mai gyerekeknek, a jövő munkavállalójának nem lexikális tudásra, hanem folyamatalapú szemléletre lesz szüksége: az információ keresése, kritikus feldolgozása és a hatékony promptolás válik alapvetővé. Felértékelődnek az emberi soft skillek, a rendszerszintű látásmód és a magas érzelmi intelligenciát igénylő hivatások (például orvosok, szociális munkások), ahol a felelősségteljes törődés és döntéshozatal nem váltható ki algoritmussal.
Bár a változások ijesztőek, nem kell a vasvilla után nyúlni. Az emberiség történelme az adaptációról szól, mondta a „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” adásában Horváth Péter. A megoldás nem a technológia elutasítása, hanem a tudatos digitális reziliencia és a napi szintű “edzés”, amellyel megőrizhető az egyensúly a képernyők és a valódi élet között. Az oktatási rendszer reformja és a szülői felügyelet tudatossága elengedhetetlen ahhoz, hogy az MI ne uralkodója, hanem segítője legyen a jövő generációinak.
A teljes adás az alábbi Spotify linken visszahallgatható.
(Címlapkép: Depositphotos)
