Miközben az Európai Unió egyre közelebb kerül a digitális euró bevezetéséhez, az Egyesült Államok éppen az ellenkező irányba tart. Az Európai Parlament illetékes bizottsága zöld utat adott a digitális euró szabályozási kereteinek, ezzel párhuzamosan pedig Washingtonban olyan törvény elfogadása zajlik, amely 2030-ig megtiltaná a Federal Reserve számára saját digitális valuta kibocsátását.
A két fejlemény jól mutatja, hogy a világ két legnagyobb nyugati gazdasági tömbje eltérően gondolkodik a pénzügyi rendszer digitalizációjáról.
Új lendületet kapott a digitális euró
Az Európai Központi Bank (EKB) már évek óta dolgozik a digitális euró projekten, az elmúlt időszak geopolitikai feszültségei azonban új megvilágításba helyezték a kezdeményezést.
Az európai döntéshozók egyre gyakrabban hivatkoznak arra, hogy az uniós fizetési infrastruktúra jelentős részben amerikai szereplőkre épül. A Visa és a Mastercard meghatározó pozíciója régóta ismert, de az utóbbi hónapokban egyre többen vetették fel, hogy Európának nagyobb önállóságra lenne szüksége ezen a területen.
A digitális euró támogatói szerint a digitális jegybankpénz (Central Bank Digital Currency, CBDC) hozzájárulhatna ahhoz, hogy az európai fizetési rendszer kevésbé függjön külső szereplőktől. Emellett a projekt célja az is, hogy a készpénz digitális megfelelője megjelenjen az online és elektronikus fizetések világában.
Az Európai Parlament gazdasági és monetáris bizottsága a napokban elfogadta a kapcsolódó rendelettervezetet. Amennyiben a plenáris szavazáson sem ütközik jelentős ellenállásba, az uniós intézmények még az év végéig lezárhatják a jogalkotási folyamatot.
Mit tudna a digitális euró?
A tervek szerint minden euróövezeti lakos hozzáférhetne egy olyan digitális pénztárcához, amelyben közvetlenül jegybanki pénzt tarthatna. A szolgáltatást ugyanakkor nem az EKB működtetné közvetlenül az ügyfelek számára: a bankok és fintech cégek továbbra is fontos szerepet kapnának a rendszerben.
A tervezet több korlátozást is tartalmaz. A digitális euró nem fizetne kamatot, a vállalatok csak rövid ideig tarthatnák a számláikon, és várhatóan felső korlátot is meghatároznak majd arra, hogy egy magánszemély mekkora összeget birtokolhat belőle.
Ezek a korlátozások elsősorban a bankszektor aggályaira reagálnak. A kereskedelmi bankok attól tartanak, hogy a lakosság egy része a hagyományos bankszámlák helyett digitális euróban tartaná megtakarításait, ami jelentős betétkivonást eredményezhetne.
Az EKB számításai szerint egy 3000 eurós egyéni limit mellett akár közel 700 milliárd eurónyi lakossági betét áramolhatna át a digitális euró rendszerébe. Bár ez az euróövezet teljes betétállományának viszonylag kis részét jelenti, egyes kisebb bankokat érzékenyen érinthetne.
A bankok és a fintech szektor szerepe sem tisztázott teljesen
A szabályozási vita egyik központi kérdése az volt, hogy a digitális euró milyen hatással lehet a jelenlegi pénzügyi szereplőkre. A bankszektor hosszú ideje igyekszik elérni, hogy a digitális euró ne váljon a bankbetétek közvetlen versenytársává. A mostani kompromisszum több ponton is tükrözi ezeket az elvárásokat.
Közben az is nyitott kérdés maradt, hogy a rendszer kiépítésének költségeit ki viseli majd. Az EKB korábbi becslése szerint a szükséges fejlesztések összköltsége elérheti a 4–6 milliárd eurót.
Nem mindenki van meggyőződve arról sem, hogy a digitális euró 2029-re valóban vonzó alternatívát jelent majd a fogyasztók számára. Az elmúlt években több magánpiaci kezdeményezés is megjelent Európában, köztük a nagybankok által támogatott Wero fizetési rendszer, amely szintén az európai fizetések önállóságának erősítését tűzte ki célul.
Washington más következtetésre jutott
Míg Európában a digitális jegybankpénz bevezetésének feltételeiről zajlik a vita, az Egyesült Államokban arról döntöttek, hogy egyelőre nem kívánnak ilyen irányba lépni.
Az amerikai Kongresszus mindkét háza elfogadott egy lakhatási törvénycsomagot, amely egy kevésbé várt elemet is tartalmaz: 2030 végéig megtiltaná a Federal Reserve számára a CBDC kibocsátását.
A republikánus politikusok évek óta bírálják a digitális dollár ötletét. Szerintük egy ilyen rendszer túlzott betekintést adhatna az államnak a lakosság pénzügyi tranzakcióiba, és hosszabb távon növelhetné a kormányzati kontroll lehetőségét.
A döntés mögött a kriptoipar egy része is felsorakozott. Sok szereplő attól tart, hogy a CBDC-k háttérbe szoríthatnák azokat a decentralizált megoldásokat, amelyekre az egész kriptoszektor épült.
Ugyanakkor a most elfogadott törvény nem zárja ki a stablecoinok használatát. Az olyan dollárhoz kötött digitális eszközök, amelyeket magáncégek bocsátanak ki, továbbra is működhetnek az amerikai piacon.
Külön utakon a nagy gazdaságok
A digitális euró körüli európai előrelépés és az amerikai CBDC-tilalom ugyanannak a kérdésnek két eltérő megközelítését tükrözi.
Brüsszelben a hangsúly a pénzügyi önállóságon és az európai infrastruktúra megerősítésén van. Washingtonban ezzel szemben a döntéshozók inkább a magánszektor innovációira bíznák a digitális pénzügyi szolgáltatások fejlődését.
A következő években így két különböző modell alakulhat ki a nyugati világban. Az egyikben a jegybankok aktív szerepet vállalnak a digitális fizetésekben, a másikban pedig ezt a feladatot elsősorban a piac szereplői látják el. Hogy melyik megközelítés bizonyul sikeresebbnek, arra valószínűleg csak a következő évtized elején kapunk választ.
(Forrás: Reuters, Cointelegraph)
(Címlapkép: Depositphotos)
