Az internet egyre nagyobb része épül olyan rendszerekre, amelyekben a felhasználók valójában kevés kontrollal rendelkeznek saját identitásuk, adataik és tartalmaik felett. A generatív mesterséges intelligencia és a deepfake-technológiák gyors fejlődése közben egy másik probléma is egyre sürgetőbbé válik: hogyan lehet bizonyítani, hogy egy digitális tartalom valóban attól származik, akitől gondoljuk?
A Gen6 ezekre a kérdésekre digitális szuverenitással, kriptográfiai eredetigazolással és decentralizált infrastruktúrával adna választ. A témában David Pethest, a vállalat vezérigazgatóját kérdeztük, aki arról beszélt, miért tartja zsákutcának a deepfake-ek puszta felismerését, hogyan használható a technológia a pénzügyi szektorban, és miért lehet Európa számára előny az a szabályozási környezet, amelyet sok technológiai szereplő inkább teherként él meg.
Digitális szuverenitás: az identitás ne a platformé legyen
A Gen6 egyik központi gondolata, hogy a felhasználóknak valódi tulajdonosi kontrollt kell kapniuk saját digitális identitásuk felett. Pethes szerint a ma elterjedt online platformok többségén ez nincs így: a fiók, az adatok és sok esetben a közzétett tartalmak is egy vállalat infrastruktúrájához kötődnek.
Ez azt is jelenti, hogy egy platform egyoldalúan korlátozhat egy fiókot, törölhet tartalmakat, vagy megváltoztathatja a szolgáltatás feltételeit. A Gen6 ezzel szemben kriptográfiai kulcsokra épülő, önrendelkező identitást használna, amelyet nem maga a szolgáltató kontrollál.
„Nem azt építjük, hogy jobban bízz egy platformban. Azt építjük, hogy ne kelljen másra bízni azt, ami a saját tulajdonunk, identitásunk.”
A rendszerben a felhasználók saját tartalmaikat digitálisan aláírhatják, az üzenetek pedig végponttól végpontig titkosíthatók. A koncepció lényege, hogy az online jelenlét ne egyszerűen egy technológiai vállalat által biztosított hozzáférés legyen, hanem valóban a felhasználóhoz tartozó digitális vagyon.
A deepfake-ek ellen nem felismeréssel, hanem eredetigazolással védekeznének
A mesterséges intelligenciával előállított képek, videók és hangfelvételek minősége olyan gyorsan javul, hogy egyre nehezebb pusztán ránézésre eldönteni, mi valódi és mi manipulált. Pethes szerint emiatt az egész problémát rossz irányból közelíti meg az iparág, amikor mindenáron a hamis tartalmak felismerésére próbál rendszereket építeni.
A Gen6 RealSeal nevű megoldása nem egy deepfake-detektor. Nem azt próbálja megállapítani, hogy egy adott kép vagy videó mesterségesen készült-e, hanem a tartalom eredetét és sértetlenségét igazolja.
„A helyes kérdés nem az, hogy valódi-e ez a tartalom – sokkal inkább az, hogy ki áll mögötte, és változott-e a létrehozása óta.”
A RealSeal a tartalmat már annak létrehozásakor összekapcsolja a készítő ellenőrzött identitásával, majd kriptográfiailag aláírja. Az aláírást blokkláncon rögzítik, így később ellenőrizhetővé válik, kitől származott az adott fájl, és történt-e rajta módosítás.
Fontos ugyanakkor, hogy ez a rendszer nem az állítások igazságtartalmát bizonyítja. Valaki továbbra is közölhet valótlanságot, csak éppen egyértelműen hozzá lesz köthető. A Gen6 megközelítése szerint ez a felelősséget is visszahozza a digitális térbe.
A blokkláncnak a háttérben kell maradnia
Bár a Gen6 mögött blokklánc-infrastruktúra működik, a vállalat ezt tudatosan nem helyezi a kommunikáció középpontjába. Pethes szerint a blokkláncipar első időszakát túlságosan is a technológia önmagáért való bemutatása határozta meg.
A következő korszak szerinte arról szólhat, hogy a technológia gyakorlatilag eltűnik a felhasználó elől, és csak az általa nyújtott előnyök maradnak érzékelhetők.
Ahogy egy e-mail elküldéséhez sem szükséges érteni az SMTP-protokoll működését, úgy egy digitális tartalom eredetének igazolásához sem kell ismerni a háttérben futó konszenzus mechanizmust. A felhasználó számára az számít, hogy birtokolhatja a saját identitását, ellenőrizhető a tartalmak eredete, és nagyobb kontrollt kap saját adatai felett.
Pethes szerint éppen ez jelzi a blokklánc-alapú termékek érettségét: amikor már nem „kriptotermékként” kell eladni őket.
A bankoknál a felismerés helyét is átveheti a bizonyítás
A pénzügyi szektor számára különösen nagy tétje van annak, hogy mennyire megbízható a digitális identitás és a dokumentumok eredete. A deepfake-technológiák fejlődésével ugyanis már nemcsak hamis fényképek vagy videók jelentenek problémát, hanem teljes ügyfélazonosítási és jóváhagyási folyamatok is megtéveszthetők.
Pethes szerint a pénzügyi szektornak ezért el kell mozdulnia attól a modelltől, amely emberi felismerésre és gyanújelek keresésére épül.
„A számok egyértelműek. A deepfake-csalások aránya három év alatt az összes kísérlet 0,1%-áról 6,5%-ára nőtt. Az Arup-eset — 25,6 millió dollár egyetlen videohívás után, ahol minden résztvevő deepfake volt — megmutatta, hogy a „majd észreveszi az alkalmazott” korszaknak vége. És nem az alkalmazott a hibás: a kutatások szerint gyakorlatilag senki nem veszi észre.”
A Gen6 technológiája több ponton is használható lehetne. KYC-folyamatoknál kriptográfiailag ellenőrizhető, önrendelkező identitás segíthetne kiszűrni a szintetikus személyazonosságokat. Dokumentum-hitelesítésnél az iratok forrása és sértetlensége válhatna ellenőrizhetővé, míg csalásmegelőzésnél a felek személyazonosságát nemcsak valószínűsíteni, hanem technikailag igazolni is lehetne.
Pethes ezt alapvető szemléletváltásnak tartja: a jövő pénzügyi infrastruktúrájában szerinte egyre kevésbé a hamisítás felismerése, sokkal inkább a hitelesség bizonyítása kerül előtérbe.
Európa nem feltétlenül ott tud nyerni, ahol Amerika már dominál
Az Európai Unió egyre erősebben hangsúlyozza technológiai és adatszuverenitását, miközben az európai digitális gazdaság továbbra is jelentős mértékben amerikai szolgáltatókra épül. Pethes szerint Európa akkor követne el hibát, ha egyszerűen megpróbálná lemásolni azokat a platformokat, amelyek az elmúlt két évtizedben már globális méretűvé váltak.
Szerinte a kontinens esélye inkább ott van, ahol ezek a modellek szerkezetileg gyengébbek: az adatbirtoklásban, az ellenőrizhetőségben és a bizalom technológiai megteremtésében.
„A lemaradás valós a régi játékban. Mi új játékot játszunk, és abban Európa nincs lemaradva, sőt, előnyben van.”
Ebben a megközelítésben a szabályozás sem feltétlenül hátráltató tényező. Pethes szerint a MiCA éppen azzal teremthet versenyelőnyt az európai szereplőknek, hogy tisztább kereteket ad a tokenalapú üzleti modelleknek.
A Gen6 saját közlése szerint MiCA-notifikációval rendelkezik a Latvijas Bankánál. A vállalat ezt azért tartja fontosnak, mert bankok és nagyvállalatok számára egy szabályozott európai partner adott esetben vonzóbb lehet egy kevésbé átlátható konstrukciónál.
Nem egy cégben, hanem ellenőrizhető szabályokban kell bízni
A decentralizált rendszerek egyik legfontosabb kérdése, hogy ha nincs központi szereplő, akkor végső soron miben bízik a felhasználó. A Gen6 válasza erre az, hogy a bizalmat nem egyetlen intézménybe, hanem a rendszer működésébe kell helyezni.
A hálózatot Pethes szerint több mint 150 független validátor biztosítja. Egy támadónak ezért nem egyetlen központi szervert vagy vállalatot kellene kompromittálnia, hanem a hálózat kritikus tömegét. Pethes szerint ez alapvetően eltér a ma megszokott platformmodelltől, ahol a felhasználók lényegében egyetlen vállalatban bíznak, miközben annak üzleti érdekei nem feltétlenül esnek egybe az övéikkel.
„A mai platformoknál kiben bízunk? Egyetlen cégben, amelynek az üzleti modellje a mi adatainkra épül, és amely bármikor egyoldalúan dönthet ezekről. Azt a bizalmat soha senki nem kérdőjelezi meg, pedig azt kellene.”
A decentralizált modell célja nem a bizalom teljes megszüntetése, hanem annak átalakítása: a „higgy nekem” logika helyett olyan rendszer létrehozása, amelynek állításai és műveletei ellenőrizhetők.
A GSX tokennek működési szerepet kell betöltenie
A Gen6 ökoszisztémájának része a GSX token is, amelynek valódi funkcióját Pethes szerint egy egyszerű kérdéssel lehet eldönteni: szükség van-e rá magának a rendszernek a működéséhez? A vállalat álláspontja szerint a GSX utility token, amely a hálózaton belüli tranzakciókat és egyes funkciók használatát teszi lehetővé.
„Ha a token nélkül a rendszer nem működik, az utility. Ha a token csak arra jó, hogy tartsák és az árára fogadjanak, az spekuláció.”
Pethes hangsúlyozta, hogy a Gen6 nem befektetési termékként kommunikálja a GSX-et. Ebben fontos szerepet tulajdonítanak a MiCA-nak és a GDPR-nak is, amelyekre a vállalat saját állítása szerint nem korlátozásként, hanem a működés alapjaként tekint.
Pethes szerint a kriptoipar korábbi hitelességi problémáit nem lehet pusztán kommunikációval megoldani. Ehhez olyan működésre van szükség, amelynek szabályai, funkciói és jogi keretei világosan ellenőrizhetők.
A jövő internetén a valódi tartalomnak bizonyítania kell magát
A következő három-öt évre tekintve Pethes szerint nem érdemes különválasztani az adataink feletti kontroll elvesztését és a deepfake-ek terjedését. Mindkettő ugyanahhoz a problémához vezet: az interneten nincs megfelelő infrastruktúrája a bizalomnak.
A generatív AI fejlődésével egyre könnyebb lesz képet, videót, hangot vagy akár teljes dokumentumokat meggyőzően hamisítani. Ha ez széles körben elterjed, akkor az internet alapállapota is megváltozhat: egy digitális tartalom önmagában többé nem feltétlenül lesz elegendő bizonyíték semmire.
„Három-öt éven belül az internet alapállapota a bizalmatlanság lesz. Semmi sem hihető alapból: se videó, se hang, se dokumentum.”
Pethes szerint erre két lehetséges válasz létezik. Az egyik, hogy egyre kifinomultabb eszközökkel próbáljuk felismerni a hamis tartalmakat. A másik, hogy a hiteles tartalom már keletkezésekor bizonyítani tudja saját eredetét.
A Gen6 az utóbbi modellre épít. A vállalat célja az, hogy néhány éven belül olyan infrastruktúrát biztosítson, amelyet felhasználók, pénzügyi intézmények vagy akár állami szereplők is használhatnak digitális identitások és tartalmak eredetének igazolására.
Pethes ezt egyetlen mondattal foglalja össze: „2026-ban bármi hamisítható, kivéve, amit bizonyítani tudsz.” Ha az AI által előállított tartalmak terjedése a mostani irányban folytatódik, néhány éven belül valóban ezen múlhat, minek hiszünk az interneten.
(Címlapkép: Depositphotos)
