Cikksorozatunk második részében a svájci banktitok kialakulásának történetét elemezzük. Szó esik mindazokról a tényekről és legendákról, amelyek a svájci banktitkot övezik – tényekről és legendákról, melyek élesen ellentmondanak egymásnak.
A banktitok védelme
A banktitok mindazokat az információkat védi, amelyek a bank ügyfeleiről a bankok tulajdonába kerülnek. Túl az ügyfelek azonosítási adatain a bankok rengeteg adathoz férnek hozzá, melyek átfogó képet adhatnak az ügyfél vagyoni helyzetéről, fogyasztási szokásairól.
Egyes üzletágakban, amelyek hatalmas összegű magánvagyonokat, családi vagyonokat kezelnek – mint a private banking – a személyi bankárok ismerik az ügyfelek családi, baráti kapcsolatait, üzleti tevékenységét is.
A bankok számára rendelkezésre álló információkból kirajzolódik a bankszámla-tulajdonos személyisége. Fontos, hogy a banktitok ne kerüljön illetéktelenek tudomására. A bank rendelkezésére álló adatokat a pénzintézet csak akkor elemezze, ha az ilyen elemzéshez az ügyfél kifejezetten hozzájárul.
A banktitkot a legtöbb állam védi, árnyalt szabályozással. Ez azt jelenti, hogy a banktitkot törvény védi, ugyanakkor törvény mondja ki azt is, hogy mikor adható ki a banktitok. Az a számlatulajdonos felhatalmazásán túl a bűnmegelőzés és bűnüldözés céljából, illetve számos jogos érdek esetén is kiadható.
A svájci banktitok
A svájci banktitokról rengetegen írtak, de annak történetét tematikusan nagyon kevesen dolgozták fel. A történet eleje a középkor ködébe vész. Mégis ott találhatjuk a banktitok, a gazdasági titok kialakulásának gyökereit. A svájci banktitok sokáig a hagyományon alapult, szabályozása csak később történt meg.
A XIX-XX. század fordulóján Európában bevezették a nagyobb jövedelmek adóztatását. Franciaországban ez 1901-ben történt meg. Ezt követően a tőke jelentős beáramlása kezdődött Svájcba, az adók megfizetésének elkerülését célozva. Az I. világháborút követően a vagyonbeáramlás olasz, német, osztrák területekről is intenzívvé vált.
Különösen a svájci frank stabilitása, az ottani politikai stabilitás, az ország semlegessége, a kedvező adók és kiemelten a banktitok vonzotta az országba az ügyfeleket. A többi ország próbálta akadályozni a tőkekiáramlást. Az ugyanis a németek háború utáni helyreállítási kötelezettségét is akadályozhatta.
A banktitok megtörésére is voltak próbálkozások, de végül 1934-ben Svájc bevezette a legszigorúbb banktitokra vonatkozó szabályozást. A banki alkalmazottakat ettől kezdve börtön fenyegette, ha a banktitkot megszegték. Így érkezett el a II. világháború.
Tények és legendák
Svájc semlegessége a második világégés idején meghatározóan csak a diplomácia síkján létezett. Valójában mind a náci Németország, mind a fasiszta Olaszország szabadon kereskedhetett az országban, használhatta Svájc közlekedési hálózatát. Sőt, Svájc hitelezte is a két államot – kollaborált a nácikkal és a fasisztákkal is.
Az ország bankjai fogadták a német magánvagyonokat és a nácik háborús bűnökkel megszerzett aranyait. A svájci bankokat sokáig övezte a mítosz, mely szerint a svájci banktitok az üldözötteket védte a náci ügynökökkel szemben, akik a német zsidók által elhelyezett vagyonok után kutattak.
A témát feltáró, kevés forrás egybehangzó abban a tekintetben, hogy ez a mai napig széles körben elterjedt mítosz egyszerűen nem igaz. “A mítosz azonban a bankoknak és Svájcnak a világban elfoglalt helye szempontjából túl fontos volt ahhoz, hogy megkérdőjelezzék vagy kutassák igazságát.”*
Valójában a svájci banktitok üzleti érdekeket szolgált, és szolgál. A svájci bankrendszer ugyanis erősen függ az ott elhelyezett hatalmas vagyonoktól. A milliós, akár milliárdos vagyonok kezeléséért pedig az ügyfél jelentős jutalékot fizet a banknak. A banktitok tehát a vagyonok Svájcban maradását szolgálja.
A svájci banktitok megtörése
A svájci banktitok megtörésére már a két világháború között is voltak kísérletek. Egyszer a francia hatóságok indítottak akciót. Az eljárás célja az volt, hogy megakadályozzák az adóelkerülési célzatú szignifikáns tőkekiáramlást Franciaországból. Ez végül sikertelen volt.
A II. világháborút követően a szövetségesek követelték Svájctól, hogy adja ki a svájci bankoknál kezelt német vagyonok tulajdonosait. Az Egyesült Államok szankciókat vezetett be, az USA területén elhelyezett vagyonokat befagyasztotta. A svájci politikai és üzleti körök összefogása következtében ez a próbálkozás is megtört.
Változást a XXI. század első évtizede hozott. Az USA a 2008-as világgazdasági válság adóbotrányai miatt nyomozást indított svájci bankárok ellen. Vádemelések is történtek. A két legnagyobb svájci bankkal szemben az Egyesült Államok komoly jogi eljárásokat indított. Az amerikai hatóságok adóelkerülési ügyek miatt az érintett bankokat dollár milliárdokra büntették.
A fenti eljárások hatására Svájc 2018-2019-ben több, mint hetven országgal kötött adóelkerülést szolgáló információcserére vonatkozó egyezményeket. A svájci bankokból jelentős vagyonok távoztak az egyezmények hatására. A svájci bankrendszer ezért az utóbbi években új piacok, pontosabban a feltörekvő országok felé fordult.
Az évszázados hagyományon alapuló svájci banktitoknak nincs vége. A profitszerzés érdekében a svájci bankok szigorúan őrzik őket. Sokszor sötét titkokat.
A banktitok szigorúsága továbbra is lehetővé teszi gyanús eredetű vagyonok elhelyezését az országban. Emiatt a svájci bankok működését sorozatos botrányok kísérték. Cikksorozatunk következő részében ezeket a botrányokat elemezzük.
(Forrás: A svájci bankok rejtélyes világa (idézet – 76. oldal*), Az Üzlet, The Origins of the Swiss Banking Secrecy Law and Its Repercussions for Swiss Federal Policy)
(Címlapkép: Depositphotos)
