A mesterséges intelligencia rohamos térnyerése nemcsak a munkavégzésünket, hanem a gondolkodásunkat és kapcsolatainkat is átalakítja. Miközben egyre több területen támaszkodunk rá, kevés szó esik a mentális és társadalmi következményekről. A legújabb kutatások és szakértői vélemények azonban arra figyelmeztetnek: az MI nemcsak lehetőség, hanem komoly kockázat is – különösen a munkahelyeken és a fiatal generációk körében.
Mi a baj? Digitális csapdák és szimulált szülők
A technológiai fejlődés ma már nem csupán az eszközeinket, hanem a gondolkodásunkat, valamint az emberi pszichét és a társadalmi működésünket is alapjaiban formálja át, mondta Tari Annamária pszichoanalitikus a MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról legutóbbi adásában. A mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségeket, de a technológiával kapcsolatos kockázatokat is bemutató, hetente jelentkező műsorban Tari Annamária kitért a digitális kor mentális kihívásaira, a munkahelyi szorongásra és a legfiatalabb generációk veszélyeztetettségére is.
MI a baj? – Szorongás és kontroll a munkahelyen
A nemrégiben bemutatott, az ESET termékeket forgalmazó Sicontact megbízásából készült „MI a baj? Mesterséges intelligencia, IT-biztonság és mentális egészség” kutatásból nem csak az derült ki, hogy mennyire elterjedt a magyarországi munkahelyeken az MI használata, hanem az is, hogy a munkavállalók mentális állapotát jelentősen befolyásolja az MI-hez való hozzáállásuk. Az eredmények szerint éles a különbség a technológiát használók és a nem használók között. Míg a használókban az eszköz egyfajta magabiztosságot és kontrollérzetet kelt, addig a nem használók (a 600 fős kutatásban a megkérdezettek mintegy 35 százaléka) komoly egzisztenciális aggodalmat élnek meg. Félnek a munkahelyük elvesztésétől és egy olyan bizonytalan jövőtől, amelyet „ellenséges ágensként” élnek meg.
A kutatás szakértői értékelésében résztvevő Tari Annamária szerint a munkahelyi szorongást fokozza a transzparens vezetői kommunikáció hiánya. Sok cégnél nincs valódi oktatás, az alkalmazottak autodidakta módon kísérleteznek, miközben a vezetők víziójának hiánya szorongáshullámokat indít el. Az MI világában kevésbé jártas vezetők inkompetenciától tartanak, míg másoknál a kontrollvesztés jelenik meg, amikor nem tudják, nem értik, mi történik az algoritmusban.
Ugyanakkor, ahogy mondta, fennáll a „nárcisztikus csapda” veszélye is. A felhasználók hajlamosak az MI eredményeit saját szakértelmükként megélni (pl. „tudok programozni”), ami eltorzítja a valóságérzékelést. Emellett megjelenik a kognitív hanyatlás kockázata is. A gondolkodás kiszervezésével (pl. egyszerű e-mailek megíratása) elveszíthetjük alapvető készségeinket, ahogy azt a radiológusok diagnosztikai képességeinek romlása is példázza a túlzott MI-használat esetén.
Digitális cumi és a mesterséges intelligencia, mint „pótszülő”
A beszélgetésben hangsúlyosan szerepelt a fiatalok, vagy inkább a gyerekek (túlzott) technológia-használatának az ára is. Tari Annamária szerint itt a kép még riasztóbb. Egy friss kutatás szerint a magyar másfél évesek napi átlagban több mint 85 percet (!) töltenek okoseszközök előtt, vagy azokkal. Ez a „digitális cumi” – mondja a szakértő – gátolja a beszédfejlődést és a szociális készségek kialakulását, mivel a pici gyerekek nem élő hús-vér emberektől, hanem képernyőktől próbálnak mintákat tanulni, ami megváltoztatja az agy fehérállományának fejlődését is.
A kiskamaszok és tinédzserek körében az MI egyfajta „szintetikus szülői funkciót” kezd betölteni. Tari Annamária emlékeztetett rá, hogy kutatások szerint az amerikai tinédzserek 75 százaléka pozitívan nyilatkozik a chatbotokról, mert azok „mindig ott vannak, sosem unalmasak, validálnak és sosem ítélkeznek”. Ez pedig súlyos üzenet a szülőknek: a gyerek azért fordul az MI-hez, mert ott megkapja azt a figyelmet és elismerést, amit otthon esetleg hiányol. Ennek az ára a valóságtól való elszakadás és az érzelmi stratégiák hiánya, ami hozzájárul a fiatal korosztály körében tapasztalható depresszióhoz és szorongáshoz.
A szakember figyelmeztet: miközben kognitív igényeinkkel rohanunk előre, az érzelmi feldolgozó képességünk lemarad, ami állandó belső feszültséget szül. A megoldás a lassabb időhöz való visszatérés, a nyílt kommunikáció és a digitális eszközök tudatos korlátozása lenne – ahogy egykor a Szilícium-völgy vezetői is tették, akik 14 éves korig nem engedték gyermekeiket okostelefon közelébe.
A teljes adás az alábbi Spotify linken visszahallgatható.
Forrás: MI és más
Címlapkép: depositphotos
