A digitális világ fejlődése alapjaiban változtatja meg a mindennapjainkat, de kevesen látják olyan élesen ennek jelentőségét, mint azok, akik számára a technológia nem csupán egy kényelmi, segítő eszköz, hanem a függetlenség, a folyamatos külső segítség kérése nélküli élet lehetősége. A MI és más legutóbbi adásában egy vak pár, Velegi Dorottya jogász és akadálymentesítési szakértő, valamint vőlegénye, Pásztor Tibor informatikai oktató beszélt az akadálymentesítésről és arról, hogy mit jelent, hogyan segít nekik a mindennapokban a mesterséges intelligencia.
Dorka egy nagyvállalatnál dolgozik, konferenciákon ad elő, szakkönyvet írt az akadálymentesítésről, Tibor sok egyéb tevékenysége mellett a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének IT oktatója, vagyis másokat segít a technológia használatában, megértésében.
Mivel nem látnak, amennyire lehetett felokosították a panel lakásukat, amit lehet, egy központi vezérlőrendszerbe integráltak. Olyan háztartási gépeket használnak önállóan, amelyek egyébként – az érintőképernyős kialakításuk miatt – hozzáférhetetlenek lennének számukra. A mosógép és a mosogatógép wifin keresztül csatlakozik, így mobilalkalmazással vezérelhetők, az okosotthon-központ pedig mozgás- és nyitásérzékelők segítségével automatizálja a világítást vagy a fűtést, igazodva a pár tartózkodási helyéhez.
Ahogy mondták, az ő életükben a mesterséges intelligencia egy kiváló életvitelt könnyítő eszköz, ami egyre elengedhetetlenebb manapság. Lehet nélküle élni, de egyre kevésbé érdemes. Sok mindenben segít, ahogy nekünk, látóknak is – de a termékek, szolgáltatások akadálymentesítését és a fehérbotot a mesterséges intelligencia sem váltja ki.
A pár, ahogy sok más vak ember is, régóta használ segítő szoftvereket, például a Seeing AI-t, amely képes felismerni a kezükbe kerülő tárgyakat, vonalkódokat vagy dokumentumokat. Dorka elmesélte, hogy ezzel az alkalmazással tudta megkülönböztetni a teljesen sík tapintású konzerveket: így derül ki, hogy kukorica vagy barackbefőtt van-e benne.
Ahogy az adásban is bemutatta, az okostelefonján sokszor a képernyőn alkalmazott „Braille-pont kombinációkkal” ír, ami lehetővé teszi számára a beszédtempójú gépelést. Emellett egy Ray-Ban és a Meta koprodukciójában készült okosszemüveget hord, ami a Meta AI szoftverét futtatja. Ez az eszköz beépített kameráin keresztül helyette „lát”: képes le- és felolvasni a lépcsőházi faliújság hirdetéseit, a postai levelek címzését, vagy akár az utcatáblákat. Ugyanakkor, ahogyan demonstrálta is az adásban, a szemüveg a fényképezéskor felvillanással és a fényképezőgépek „kattintásához” hasonló hanggal is jelzi, hogy éppen fényképet készít. Persze lenne rajta még mit fejleszteni, sokat segítene, ha az eszköz irányítaná, mondjuk jelezné, hogy ő, a viselője éppen merre fordítsa. fejét, hogy az eszköz jó szögből lássa és értelmezhetően le tudja olvasni például egy utcatábla feliratát.
Tibor kiemelte, hogy a szemüveg hangszórói a szárakba vannak építve, és csontrezgéses technológiával juttatják el a hangot a fülhöz, így a környezeti zajokat is hallják közlekedés közben, igaz ennek az az ára, hogy valamennyire mások is hallják, amit a szemüveg „mond”. A piacon számos, nagyon eltérő árú okosszemüveg érhető el, de nagyon nem mindegy, hogy ezek milyen szögben látnak, illetve, hogy az eszköz (a beépített MI) tud-e magyarul. Ez nem csupán a fordítás miatt fontos, hanem azért is, mert amelyik nem tud magyarul, az képtelen lesz értelmezhetően felolvasni egy magyar szöveget. Emellett előfordul, hogy az okos szemüveg MI-módra téved is, nem mindig olvassa le pontosan a sütő éppen beállított hőfokát, de lassan eljutunk oda, ezek a többnyire nem kimondottan a vakok számára fejlesztett eszközök az ő számukra is nagyon hatékony segítővé váljanak.
A lépcső az akadály, nem a begipszelt láb
Azonban nagyon fontos, hogy bár az mesterséges intelligencia eszközök egyéni szinten segítenek, a rendszerszintű megoldást az akadálymentesítés jelenti. Az akadálymentesítés célja, hogy a környezet (legyen az fizikai vagy digitális) ne rekesszen ki senkit. Ez a kérdés nem csupán a fogyatékossággal élőket érinti: a világ népességének 16%-a él valamilyen fogyatékossággal, de ha hozzáadjuk az időseket, az átmenetileg sérülteket (például egy kismamát vagy egy törött lábú embert), ez az arány máris 30% fölé ugrik.
A digitális akadálymentesítést ma már szigorú nemzetközi szabványok szabályozzák, mint például a WCAG (Web Content Accessibility Guidelines) 2.2, amely az alapja az európai előírásoknak is., Ezek a szabványok három szintet határoznak meg:
- A szint: A „létminimum”, ami a túléléshez szükséges mértékig akadálymentesít.
- AA szint: Az általános középmérték, amit az európai szabályozás is megkövetel, és ami kényelmes használatot biztosít a legtöbb felhasználónak.,
- AAA szint: A legmagasabb szint, amely a speciális igényekre is reagál.
Dorka hangsúlyozza, hogy az akadálymentesítés nem csupán a vakokról szól. Egy neurodivergens személy (például autista) számára egy rosszul felépített folyamat ugyanolyan áthidalhatatlan gát lehet, mint egy vak embernek egy felirat nélküli gomb. Túl azon, hogy az akadálymentesítés egy kötelezettség, jó hír, hogy az „akadálymentesített felület mindenki számára jobb: egyszerűbb, átláthatóbb és vonzóbb”, mondja a Velegi Dorottya, akinek nemrégiben jelent meg Firniksz Judittal közös könyve a Digitális gazdaság – akadályok nélkül.
A MI és más adásában felmerült az a kérdés, hogy vajon az MI kiváltja-e az akadálymentesítést? A szakértő vendégek szerint a válasz egyértelmű: nem. A mesterséges intelligencia ugyan segíthet egy nem akadálymentes oldal használatában (például „megnyomhatja” a láthatatlan gombokat), de az alapvető emberi kontrollt csak a szabványos akadálymentesítés biztosítja.
„Azért akadálymentesítünk, hogy a felhasználónál maradjon a cselekvési kontroll” – fogalmazott Dorka. A technológia tehát remek segítőtárs, de a valódi esélyegyenlőséghez továbbra is tudatos tervezésre és a szabályok betartására van szükség.
A teljes adás az alábbi YouTube linken elérhető.
(Forrás: MI és más)
(Címlapkép: Depositphotos)
