Menőzés és riogatás: miért műt előbb egy robot, mint hogy kitakarítson?

Hamarabb lesz olyan robotunk, amely önállóan operál, mint olyan, amelyik rendet rak a lakásban, mondta az „MI és más” podcastben Ződi Zsolt, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Információs Társadalom Kutatóintézet kutatóprofesszora. A műsor vendége egy japán robotikai konferenciáról hazatérve beszélt arról, hogy miért barátja a japánoknak a robot, mennyi a PR a mesterséges intelligenciával kapcsolatos világvége-jóslatokban, és miért nem láthatjuk előre egy új technológia valódi következményeit.

Ahol a robot jó fiú

Az ember és a robot kapcsolatáról szóló japán konferenciát 1991 óta rendezik meg, idén 35. alkalommal, csaknem ötszáz előadással. Ződi Zsolt szerint a távol-keleti kultúrák egészen másként néznek a gépekre: a sintó hagyományban a tárgyaknak is lehet lelkük, a japán popkultúrában pedig a robot évtizedek óta pozitív hős. Európában az ember-robot érzelmi kötődés gyanúsabb, az Európai Parlament 2017-es állásfoglalása kifejezetten problémaként kezeli.

Az emberszerűség ereje mégis letagadhatatlan. Az amerikai utcákon guruló ételkiszállító dobozoknak sokáig senki nem segített, „aztán mikor elkezdtek rájuk festeni szájat meg szemet, akkor hirtelen elkezdtek nekik segíteni” – idézte fel a kutató. A gyárakban is fordult a trend: a teljesen emberek nélkül működő üzemek helyett a kobotok, vagyis az ember mellett, az emberrel együttműködve dolgozó robotok kerültek előtérbe.

A kobotok kérdése egy új kutatási irány, ahol azt vizsgálják, hogy egy ilyen robot munkatársnak hogyan kell kinéznie, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogyan reagálnak rájuk az emberek és hogyan kell megszervezni a közös a munkát. Ennek az kutatásnak az egyik eleme az, hogy segít-e az együttműködésben a humanoid megjelenés, az emberire emlékeztető „viselkedés”.

A pohár víz problémája

Ami nekünk magától értetődő, az egy gépnek egy robotnak rendkívül nehéz: megfogni egy pohár vizet úgy, hogy ne öntse ki, ne törje el a poharat, belépni egy szobába és kikerülni a bútorokat, a földön heverő papucsot, vagy éppen a kutyát. Ehhez gépi látás, tárgyfelismerés és rengeteg előzetes tudás kell a világról. Minél szűkebb területre optimalizálunk egy robotot – mint egy autonóm sebészrobotot –, annál könnyebb dolgunk van. A hétköznapi kézmozdulataink komplexitása viszont elképesztő kihívás, fogalmazott Ződi Zsolt. Véleménye szerint így az a valószínű fogatókönyv, hogy előbb lesznek egy orvosi műtőben önállóan műtő robotok, mint olyanok, amelyek az otthonainkban, a háztartási munkában tudnak hatékonyan segíteni.

Hogy mikor lesznek mégis ilyen robotok? Ződi szerint erről a Japánban is erősen megoszlottak a vélemények. Voltak, akik szerint 10 éven belül egészen életű humanoid robotok lesznek. Mások szerint a humanoid robotokra nincs is szükség, mert valószínűleg inkább különböző ágazatok, vagy életterületek szerinti specializált robotok lesznek, amelyeknél a legtöbb esetben nem lesz feltétlenül fontos megjelenés. Ahogy mondta, például egy gondozó robotnál sem feltétlenül szükséges, hogy kifejezetten humanoid kinézete legyen, viszont bőven rendelkezhet olyan, rendkívül hasznos tulajdonságokkal, amelyekkel az emberek nem rendelkeznek. Megint mások szerint az emberi tevékenységek többségét problémamentesen elvégezni képes humanoid robotok még nagyon mesze vannak. Ezen a területen a nagy nyelvi modellek sikere miatt nagy az optimizmus, de ez kicsit félrevezető, a robotika még nem tart itt. Szépen fejlődnek, de ez a nagy ugrás nem feltétlenül látszik. 

Félig ijedtség, félig marketing

A nagy MI-cégek vezetőinek egymást erősítő vészjelzéseiről határozott véleménye van: „Szerintem a jelenlegi pániknak a fele valódi ijedelem.” A másik felét az táplálja, hogy „menő” azt mondani: olyasmit alkottam, ami akár mindannyiunkat elpusztíthat.

Az információs társadalom jogi aspektusait kutató Ződi Zsolt három veszélyforrást különít el. A legkomolyabb, véleménye szerint az, hogy rosszhiszemű emberek fordítják a modellek képességeit pusztításra. A tesztkörnyezetből kitörő AI-ügynökök esetét inkább kiberbiztonsági hanyagságnak nevezte, míg az öntudatra ébredő, saját célokat követő gépet a legkevésbé valószínű forgatókönyvnek tartja.

A szoftveripar régi adóssága

Mint mondta, az EU AI Act első szövege 2021-ben született, a ChatGPT 2022 novemberi berobbanása pedig rögtön szétfeszítette a logikáját: a magas kockázatú területek listája értelmét veszti, ha egy nyelvi modell bárhol bevethető. A professzor úgy látja, a rendelet valójában régi problémákat kezel.

Szoftverhibák évtizedek óta okoznak katasztrófákat: egy rossz frissítés 2024 nyarán világszerte repülőgépek ezreit tartotta a földön, a Boeing 737 MAX két gépe szenzor- és szoftverhiba miatt zuhant le. A szoftveripar sikeresen kibújt a felelősség alól, azonban Ződi Zsolt meggyőződése szerint az MI-iparnak ez a „felelősség eltolás” már nem fog sikerülni.

A por, amitől mindenki tartott

Egy héttel korábban az MI és másban Sipos Zoltán a „kiszámíthatalan jövő” alátámasztására azt az autóipari emléket idézte fel, hogy Henry Ford az „a-ból b-be jutás” problémáját akarta megoldani, de egyáltalán nem óhajtott hozzá finomítókat, tankhajókat és úthálózatot, mégis az autó elterjedéséhez ez az egész rendszer kellett. Ződi Zsolt is nagyon hasonló, szintén autóipari példát hozott David Collingridge technológiakutatótól. Amikor a 20. század elején a brit Királyi Autóklubot megkérdezték, milyen veszélyeket rejt az automobil, a válasz az volt, hogy: a burkolatlan utakról felvert por. 

Alvóvárosokról, olajiparról, tankerkatasztrófákról senki nem beszélt, senki nem tartott. „Ha minket most megkérdeznek, mi ugyanilyen béna válaszokat adunk” – mondta Ződi Zsolt. Példaként említette, hogy amikor 2021-ben az EU AI Act első szövege készült, senki nem gondolt olyan hatásokra, mint hogy mára az otthon írt dolgozat, mint számonkérési forma gyakorlatilag megszűnt, vagy például az emlékezetes a közösségi médiát elárasztó Ghibli képek története, ahol a japán stúdió stílusban rajzoló gépek jogilag nem plagizálnak, a stúdió mégis a saját szellemi termékét látja bennük.

(Szerző: Márton György, akinek a cikk megírásában a felvétel alapján a Claude segített.)

(Címlapkép: Depositphotos)