Ha csak a főcímeket nézzük, 2025 könnyen tűnhet úgy, mint a kriptobűnözés eddigi legsötétebb éve. A számok valóban sokkolók: becslések szerint 154 milliárd dollár áramlott illegális kriptocímekre, ami minden eddigi rekordot megdöntött, és 160 százalékos növekedést jelent az előző évekhez képest.
Csakhogy a nyers volumen önmagában félrevezető. A valódi történet nem az, hogy „elszabadult a kriptobűnözés”, hanem az, hogy megváltozott, kik és milyen céllal használják a kriptoeszközöket. 2025 ugyanis elsősorban nem a bűnözők éve volt – hanem a nemzetállamoké.
Nem több bűnözés, hanem más szereplők
Eric Jardine, a Chainalysis kutatási vezetője szerint a fordulópontot nem a volumenek növekedése, hanem annak eltolódása jelentette, hogy ki mit csinál a kriptotérben. 2025-ben több állam (mindenekelőtt Oroszország) nyíltan és szervezetten lépett be a kriptoökoszisztémába, elsősorban a nemzetközi szankciók megkerülésének eszközeként.
Ez alapvetően különbözik a korábbi állami aktivitásoktól. Észak-Korea hackercsoportjai például évek óta jelen vannak a kriptovilágban, de tevékenységük mindig a rendszer peremén mozgott: célzott támadások, lopások, majd viszonylag gyors pénzmosás.
2025-ben azonban nem peremjelenségről, hanem ipari mértékű pénzügyi műveletekről beszélünk: olyan tranzakciókról, amelyek nyíltan, a blokkláncon zajlottak, és amelyek volumenükben vetekedtek a kisebb nemzetgazdaságok pénzforgalmával.
A szankciók megkerülése mindent átír
A különbséget legjobban a számok mutatják meg. A hagyományos kiberbűnözés – még a legsikeresebb hackercsoportok esetében is – globális szinten viszonylag széttagolt és korlátozott volumenű. Amikor azonban egy szuverén állam próbál értéket mozgatni, a lépték teljesen megváltozik.
Ennek leglátványosabb példája a rubel-fedezetű A7A5 stablecoin megjelenése volt. A token (amelyet később az Európai Unió is szankcionált) rövid idő alatt kulcsfontosságú eszközzé vált az orosz szankciókikerülési infrastruktúrában. A csúcsponton heti 2 milliárd dollárnyi tranzakciót dolgoztak fel rajta keresztül.
Ez már nem kiberbűnözés a klasszikus értelemben, hanem alternatív pénzügyi rendszerépítés, amely tudatosan kerüli meg a hagyományos bankközi hálózatokat és a nyugati pénzügyi ellenőrzési mechanizmusokat.
Miért más egy nemzetállam, mint egy bűnszervezet?
A különbség nemcsak a volumenben, hanem a működésmódban is megjelenik. A Chainalysis elemzései szerint az állami hátterű szereplők más ütemezésben mozgatják a pénzt, más szolgáltatásokat használnak, és olyan stratégiai türelmet mutatnak, amely a gyors profitra hajtó bűnözőknél ritka.
Ez különösen jól látható volt az észak-koreai és az orosz kapcsolódású tranzakciók esetében. Miután a rendszer felállt, folyamatosan, megszakítás nélkül működött, anélkül hogy hagyományos levelezőbankokra, SWIFT-kapcsolatokra vagy pénzügyi közvetítőkre lett volna szükség.
Ennek következménye egy szokatlan jelenség lett: az illegális kriptovolumen extrém koncentrációja egyetlen eszközben. A klasszikus kiberbűnözésre inkább a fragmentáltság jellemző – itt viszont egy kvázi állami infrastruktúra jött létre.
A stablecoinok dilemmája
Nem véletlen, hogy a 2025-ös adatok kapcsán reflektorfénybe kerültek a stablecoinok. Ma már az illegális kriptotevékenységek körülbelül 60 százaléka stablecoinokhoz kötődik, és ez az arány épp az állami szereplők belépése miatt nőtt tovább.
Ez első pillantásra kellemetlen a bankok és kibocsátók számára. Jardine azonban óva int az elhamarkodott következtetésektől: a stablecoinok nem azért dominálnak az illegális térben, mert „bűnözőbarátok”, hanem mert mindenki ezeket használja.
Ugyanazok az előnyök vonzzák a legitim vállalkozásokat és a szankcionált szereplőket is: árstabilitás, magas likviditás, gyors és egyszerű átutalás. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kriptovilágban összeér a legális és az illegális infrastruktúra – nem technológiailag, hanem funkcionálisan.
Professzionalizálódó illegális szolgáltatások
A 2025-ös év másik tanulsága, hogy a kriptobűnözés belépett egy „professzionalizált” korszakba. Ma már léteznek olyan specializált szolgáltatók, amelyek pénzmosást, technikai hosztolást, vagy operatív támogatást nyújtanak egyszerre klasszikus bűnözőknek és államközeli szereplőknek.
Ez a koncentráció kettős hatású. Egyrészt sebezhetővé teszi a rendszert: egy-egy kulcsszolgáltató kiiktatása aránytalanul nagy hatással járhat. Másrészt azonban ellenállóbbá is válik, hiszen ezek a szereplők jelentős erőforrásokat fordítanak biztonságra, és gyakran olyan joghatóságokból működnek, ahol a fellépés politikailag vagy jogilag korlátozott.
A blokklánc paradoxona: több bűn, nagyobb átláthatóság
A hagyományos pénzügyi rendszer számára mindez elsőre riasztó lehet. Ugyanakkor a blokklánc egyik alapvető sajátossága épp az, ami miatt ezek a számok egyáltalán láthatók.
A blokklánc rendkívül transzparens. Minden tranzakció visszakereshető, örökre. Amint egy token vagy cím szankció alá kerül, az ellenőrzés binárissá válik: nem lehet „véletlenül” érintetté válni.
Ez a fajta láthatóság nem létezik a hagyományos pénzügyekben, ahol zárt rendszerek, adat-silók és töredezett felügyelet jellemző. A kriptovilágban viszont (megfelelő eszközökkel) a megfelelés és a csalásmegelőzés hatékonyabb lehet, mint valaha.
(Forrás: PYMNTS)
(Címlapkép: Depositphotos)
