A technológiai fejlődés következtében egyre több cégnél merül fel az igény arra, hogy az elavult, papíron vezetett jelenléti íveket, illetve mágneskártyás beléptető rendszereket ujjlenyomat-, retinaminta-, vagy más hasonló, valamely egyedi testi jellemzőnk lenyomatát tartalmazó biometrikus azonosító rendszerre cserélje. Elég csak a nagy értékű raktárkészlettel rendelkező cégekre, galériákra, pénzintézetekre, vagy olyan vállalatokra gondolni, ahol a szerverszoba védelme fokozott körültekintést igényel. Dr. Párkányi Rita a KCG Partners jogi szakértője szerint az ilyen biometrikus azonosítással működő rendszerek számos adatvédelmi kérdést vetnek fel. Az új adatvédelmi rendelettel, a GDPR-ral való összhang megteremtése érdekében több más ágazati jogszabállyal együtt a Munka Törvénykönyve módosítása is szükségessé vált, a módosító törvényjavaslatot jelenleg az Országgyűlés tárgyalja. A javaslat szerint a Munka Törvénykönyve – összhangban a biometrikus adatok fokozott védelmének igényével – meghatározná azokat a kivételes esetköröket és feltételeket, amelyek fennállása esetén a munkáltató a munkavállaló biometrikus adatait kezelheti.
Mik azok a biometrikus adatok?
A GDPR alapján biometrikus adat minden olyan – alapvetően biológiai – jellegzetesség, amely egyedülálló az érintett természetes személy vonatkozásában, sajátos technikai eljárás útján mérhető, és lehetővé teszi vagy megerősíti a természetes személy egyedi azonosítását. Ezek alapján biometrikus adatnak tekinthető például a hang, ujj- és tenyérlenyomat, retinaminta, vagy az adott egyénre jellemző jellegzetes járás vagy beszéd is, extrémebb példaként pedig a test vagy az arc hőtérképe, vagy akár a fül geometriája is. A biometrikus adatok fokozott védelmének indokát az adja, hogy egyaránt jelent az egyénre vonatkozó időtálló információt, és jelent kapcsolatot is az egyén és az információ között (pl. DNS-minta), az érintett magánszférájára ezáltal erős hatást gyakorolva.
