A gyémánt a drágakövek drágaköve. A gazdagság egyik jelképe. Léteznek azonban veszélyes gyémántok, amelyekhez mind a mai napig vér és bűn tapad. Bányászata pedig egészség és környezetkárosító. Cikkünk a gyémántok bányászatát, kereskedelmét és kiemelten ezek bűnügyi vonatkozásait elemzi.
Gyémántok a művészetben
A gyémánt sok művészt megihletett. Verne Gyula regénye, a Dél csillaga érzékletesen mutatja be a gyémántbányászok sanyarú sorsát, a bányák borzalmas állapotát, veszélyeit. Alexandre Dumas, a Királyné nyakéke című izgalmas könyve egy királyi gyémánt ékszer kalandos története.
Klasszikus kalandfilmekben a főhős rövid hatásszünet után veszi elő a zakója belső zsebéből a kis bársony zacskót, majd a posztóval terített asztalra gurítja az apró csillogó köveket. A színésznők nyakán sokáig kötelezően csillogott a gyémánt nyakék a gálákon, kérőik gyémántgyűrűt húztak az ujjukra.
A gyémántok iránti rajongás és a kereslet is csökkent azonban az utóbbi időben, amelyben bizonyosan szerepe van néhány kiváló leleplező filmalkotásnak. Az emberjogi aktivisták kiemelten figyelik a gyémántbányákban uralkodó körülményeket. Mostanra a gyémánt bányászatkörnyezetkárosító hatásait is azonosították.
Bányászat és kereskedelem
A gyémántot ugyanakkor nem csak az ékszeripar használja – rendkívüli szilárdsága miatt ipari célú felhasználása is széles körű. Igaz, ez utóbbi területen elterjedtebbek a mesterségesen előállított, szintetikus kövek.
A gyémánt bányászata és előállítása kizsákmányolja és durván károsítja a környezetet. A bányák nyitása elsivatagosodást idéz elő, erdőirtással jár és káros a biológiai sokféleségre . A bányagödrök eróziót, áradást idézhetnek elő. A bányák körüli folyókat a bányászat fertőzi, kemikáliákkal súlyosan szennyezi és mérgezi az ivóvizet. A mesterséges gyémántok előállítása pedig rendkívül energiaigényes.
A bányamunkásokat – kihasználva kiszolgáltatottságukat – éhbérért dolgoztatják a legnagyobb kitermelő országokban. Gyakori a rabszolgamunka, akiknek egyáltalán nem adnak fizetséget munkájukért. Közöttük jelentős az aránya a gyermeknek. Ők fejtik a bányákban a nyers gyémántot, ahonnan a nyers drágakő ügynökökön keresztül a gyémánt művesekhez kerül.
A gyémánt csiszolása valóságos művészet. Az ezekből a műhelyekből kikerülő a gyémánt eredete jellemzően nem állapítható meg. Ezáltal bányákban, rabszolgamunkásokkal fejtett, csempészett, polgárháborús fegyveres konfliktusokban érintett veszélyes, véres gyémántok is piacra kerülhetnek.
A gyémántpiac vonzza a bűnözőket is. A gyémántbányászat technikai igénye minimális. A legfőbb importőrök, exportőrök, gyémántműves központok és értékesítési központok közötti kapcsolatok, útvonalak nehezen követhetők. Szállításuk, így csempészetük is könnyű. Kis helyen is elférnek, nem sérülékenyek.
Veszélyes, véres gyémántok
A gyémántok kereskedelmét ugyanakkor ma már komoly nemzetközi összefogás próbálja átláthatóvá tenni. Az ENSZ a gyémántipar képviselőivel és a gyémántkitermelő országokkal hozta létre a Kimberly-folyamatot 2003-ban. Ennek keretében ellenőrzik a kövek származási helyét. Ígyekeznek megakadályozni továbbá azt, hogy olyan helyről származó kövek kerüljenek forgalomba, ahol fegyveres konfliktusokat finanszírozhatnak azok eladásából.
Azokat a veszélyes gyémántokat, melyekkel rebellis csoportok fegyveres, polgárháborús konfliktusokat pénzelnek véres gyémántoknak hívják. Ugyan az átláthatóság növekedett, mégis sok bűncselekmény elkövetésében szerepet játszanak a gyémántok. A gyémántok csempészete hamisított eredet igazolásokkal, kísérő okmányokkal tovább folyik és a drágaköveket hamisítják is.
A csempészet során vesztegetésre használják a gyémántot, így tudják a határellenőrzésen átjuttatni a köveket. A gyémánt a fegyver-, a drogkereskedelem egyik fizetőeszköze. Az illegális, de az engedéllyel működő bányákban is jelentős a rabszolga- és gyermekmunka. Az embercsempészek, emberkereskedők szállítják a munkaerőt.
Megkopott a csillogás
A Kimberly-folyamat eredményeképp a konfliktusmentes gyémántok aránya a kereskedelemben mára 99,8 százalékra tehető. Korábban a piacra került gyémántok mintegy 15 százaléka lehetett véres gyémánt. Vannak ugyanakkor olyan vélemények is, amelyek szerint a háborús övezetekben bányászott kövek továbbra is megjelenhetnek a kereskedelemben.
Ennek oka lehet a drágaköveket kísérő okmányok hamisítása, csempészete, csiszolást követő azonosíthatatlansága. A gyémántok konfliktusmentességére a Kimberly-folyamat résztvevői (több, mint 80 országot képviselteti magát valamilyen formában, amin belül az EU egy országnak számít) kezességet vállalnak. Egyes gyémántkitermelő országok azonban nem tagjai a folyamatnak.
A fenntarthatóság szempontjait vizsgálva a gyémántbányászat a célok többségével ellentétes. Fenntartja a szegénységet, az egyenlőtlenséget, szennyezi a környezetet. Másrészről, egyes rendkívül szegény országokban fontos állami bevételi forrás a gyémántbányászat, ahol az éhezőknek gyakran ez az egyetlen munkalehetősége, amelyből némi élelemhez juthatnak.
A gyémánt minőségét, értékét négy jellemzővel mérik, ezek a csiszolás, a szín, a tisztaság és a karát. A háborús övezetekben bányászott, rabolt, elleplezett eredetű “mosott” gyémántok ugyanolyan szépek, mint a többi. Ez utóbbi kövek annak ellenére szépen ragyognak, hogy bányászaik embertelen körülmények között élnek és dolgoznak. Csillogásuk azonban a feltárt tények ismeretében már erősen megkopott.
(Források: vertie.org, Reuters, time.com)
(Borítókép: Depositphotos)
