A neobankok mobilappjait szeretik, az inkumbensekét nem

Egy friss összehasonlítás rámutat arra, amit titkon mindannyian tudunk: a neobankok mobilappjait szeretik a felhasználók, az inkumbensekét pedig nem. Az angol ügyfelek esetében legalábbis biztosan ez a helyzet, ahogyan ezt a lenti összehasonlítás mutatja. Magyarországon egyébként ennél jobb a helyzet, ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy egyelőre nagyobb arányban használnak inkumbenseket az ügyfelek, és kevésbé edukáltak pénzügyi szolgáltatások tekintetében.

Az angol piac tekintetében nem is a szeretem-nem szeretem halmazokat érdemes látni: második ránézésre sokkal szembetűnőbb az, hogy akár 20x annyian értékelik a neobankok alkalmazásait, mint az inkumbensekét, ami jelenthet akár torzulást is a pontozás különbségében. Könnyen elképzelhető, hogy az inkumbensek esetében inkább azok értékelnek, akik számára bosszúságot okoz a szolgáltatójuk, míg a neobankok esetében az újdonság hatása miatt lelkesebbek a felhasználók. Ezek mellett, illetve részben erre alapozva érdemes megemlíteni egy komoly, inkumbens szereplőkre leselkedő veszélyt, nevezetesen a neobankok közösségépítő képességét. Ez lényegesen szilárdabb ügyfélbázist hozhat létre a jövőben, ráadásul olyan felhasználókat jelent, akik szívesen kerülnek interakcióba a szolgáltatójukkal (például értékelik a szolgáltatást az appstore-okban), így nő az elköteleződés, és nagyobb eséllyel vesznek igénybe újabb és újabb szolgáltatásokat.

Konklúzióként első sorban nem is azt vonnám le a fenti ábrából, hogy az inkumbensek rohamtempóban cseréljenek mobilapplikációt, hanem hogy építsék fel saját közösségi stratégiájukat, amivel lojális, interakcióra nyitott ügyfélkört építhetnek. Ehhez hatékony eszköz lehet elmozdulni különböző beyond banking területek irányába, amelynek legjobb módja, ha a klasszikus banki szereplők is elkezdenek pénzügyi piactérként tekinteni önmagukra, és elrugaszkodnak a core banki szolgáltatásoktól.

Suppan Márton