Alig heverte ki a hazai közösség a Revolut kriptós kivonulását, és éppen csak kezdett beletörődni abba, hogy az eToro is szűkíti a lehetőségeket, máris érkezett az újabb kellemetlen hír: a Kriptomat december 26-án 23:00-tól felfüggeszti magyarországi szolgáltatásait.
A bejelentés azért is különösen fájó, mert sok felhasználó számára a Kriptomat egyfajta biztonságos középutat jelentett: nem volt akkora óriás, mint a Revolut, mégis egy régóta működő, nemzetközi, jól ismert szereplő volt, amely eddig stabilan kiszolgálta a magyar piacot. Most viszont úgy tűnik, a magyar kriptopiaci szabályozás körüli bizonytalanság és a szigorodó felügyeleti elvárások olyan szintre emelkedtek, hogy a szereplők egyre nagyobb része inkább a kivonulást választja, mint a megfelelési kockázatok vállalását. A kérdés így már nem csak az, hogy miért ment el a Kriptomat is, hanem az, hogy vajon ki lesz a következő.
„Új helyi szabályozási követelmények” – röviden: túl nagy a kockázat
A Kriptomat friss tájékoztatása szerint a döntés hátterében a „magyarországi új helyi szabályozási követelmények”, valamint a hatósági elvárásoknak való teljes körű megfelelés áll. A szolgáltató a felhasználókat arra kérte, hogy minden kereskedési tranzakciót, így a vételt, eladást, átváltást vagy akár a kártyás vásárlást is zárjanak le a határidő előtt, mert azt követően már csak a meglévő fiat és kriptoegyenlegek kiutalása marad elérhető.
A közleményből egyértelműen az olvasható ki, hogy a szolgáltató nem a piaci lehetőségek hiánya, hanem a megfeleléshez szükséges erőforrások és a szabályozásból fakadó jogi kockázat miatt döntött a felfüggesztés mellett. A kriptószektorban, ahol egyetlen hatósági félreértés, egy késedelmes technikai átállás vagy egy dokumentációs hiányosság is súlyos következményekkel járhat, a nagy nemzetközi cégek jellemzően nem szeretik a bizonytalan helyzeteket, és amikor a szabályozás gyorsan szigorodik, gyakran inkább a kivonulást választják a bírságok és szankciók kockáztatása helyett.
Egyre több “áldozat” a magyar kriptopiacon
Aki az elmúlt hetekben figyelemmel kísérte a magyar kriptós piac eseményeit, azt nem érte váratlanul a Kriptomat bejelentése. Az elmúlt időszakban valóságos kivonulási hullám söpört végig a hazai szektoron, és a Kriptomat tulajdonképpen csak beáll abba a sorba, amelyet már a Revolut és az eToro is megkezdett.
A Revolut december 18-án végleg lezárta a kriptokereskedést Magyarországon, és ezzel egy olyan csatorna szűnt meg, amelyet rengetegen használtak „belépőként” a kriptovilágba, éppen azért, mert kényelmes, egyszerű és a mindennapi pénzügyekbe szervesen beilleszthető volt. Az eToro december 26-i határidővel szintén leállította a kriptoeszközök vételét és eladását a magyar ügyfelek számára, így az a lehetőség tűnik el, amely sok befektetőnek jelentett átlátható és felhasználóbarát alternatívát.
Eközben a hazai szereplők közül a CoinCash is felfüggesztette szolgáltatásait és ATM-hálózatát. A közös nevező ezekben a döntésekben az, hogy a megfelelés költsége, összetettsége és a szabályozási kockázat hirtelen olyan szintre emelkedett, amely már a nagyobb szereplők számára sem tűnik vállalhatónak, legalábbis nem az adott hatósági határidők mellett.
Megérkezett az első validátor – de túl későn?
A történet egyik legérdekesebb fordulata, hogy december 19-én a Caduceus Zrt. képében megjelent az első hivatalos validátor a magyar piacon. Ez elvileg mérföldkőnek számít, mert a validátori rendszer elindulása azt jelentené, hogy a kripto-átváltások és a szolgáltatói működés egy szabályozott, ellenőrzött keretrendszerben történhet, ami hosszabb távon kiszámíthatóbbá és biztonságosabbá tehetné a teljes piacot. A Kriptomat és a korábban kivonuló szolgáltatók döntése alapján azonban úgy tűnik, hogy ez a lépés számukra már nem volt elegendő, vagy legalábbis nem érkezett elég gyorsan ahhoz, hogy megváltoztassa a stratégiájukat.
A technikai átállás és a teljes megfelelési rendszer kiépítése valószínűleg sokkal több időt igényel, mint amennyit a hatósági határidők engednek, és amikor egy globális szolgáltató erre a helyzetre ránéz, gyakran azt látja, hogy a magyar piac önmagában nem elég nagy ahhoz, hogy egy több hónapos, jelentős költségű átállás üzletileg is indokolható legyen.
Mi áll a háttérben valójában? – SZTFH, megfelelés és a „jogi szürkezóna” vége
A konfliktus gyökere az SZTFH által kialakított szigorú keretrendszer, amelynek célja hivatalosan a fogyasztóvédelem erősítése, a pénzmosás elleni szabályok szigorúbb érvényesítése és a kriptopiaci visszaélések visszaszorítása. Ezekkel a célokkal önmagában nehéz vitatkozni, hiszen a kriptopiac világszerte tele van olyan kockázatokkal, amelyek miatt a szabályozók egyre aktívabb szerepet vállalnak.
A magyar helyzet problémája azonban az, hogy a validátori rendszer hiánya miatti korábbi bizonytalanság hosszú ideig egyfajta jogi vákuumot teremtett. Ez a vákuum pedig komoly kockázatot jelentett, mert a szolgáltatók nem tudták teljesen kiszámítható módon megítélni, hogyan és milyen határidőkkel kell megfelelniük. Amikor pedig a keretek végül szigorúan és gyorsan élesednek, a piac legnagyobb szereplői gyakran úgy döntnek: nem éri meg kivárni és tesztelni, hogy hol vannak a határok, inkább a biztos visszavonulást választják a potenciális szankciók helyett. Ebben a helyzetben a megfelelés nem egy egyszeri adminisztrációs feladat, hanem egy összetett, hosszú folyamat, amely jogi, technikai és operációs szinten is új működést igényel, és ez az, ami sok szolgáltató számára már nem fér bele a kijelölt időkeretbe.
Mit jelent ez a magyar felhasználóknak?
A kivonulási hullám közvetlen hatását a magyar felhasználók érzik meg a leginkább, mert a könnyen elérhető, jól ismert és kényelmes szolgáltatók köre látványosan szűkül. Azok számára, akik eddig Revoluton, eTorón, CoinCash-en vagy Kriptomaton keresztül vásároltak vagy adtak el kriptoeszközöket, ez nem csupán egy plusz lépést jelent, hanem sok esetben teljes platformváltást, új folyamatok megtanulását és az önállóbb vagyonkezelés irányába való elmozdulást.
Ahogy a mainstream szolgáltatók eltűnnek, a kripto egyre kevésbé lesz „egy gombnyomás”, és egyre inkább válik tudatos pénzügyi műveletté, ahol a saját tárca használata, a kiutalások logikája és a technikai kockázatok ismerete sokkal nagyobb szerepet kap. A legnagyobb veszély ugyanakkor az, hogy miközben a szabályozás célja a felhasználók védelme, a túl gyorsan szigorodó rendszer paradox módon éppen az alternatív, kevésbé szabályozott csatornák felé terelheti azokat, akik nem akarnak lemondani a kriptós lehetőségekről. Ha ugyanis a legális és egyszerűen használható szereplők eltűnnek, akkor sokan kénytelenek külföldi szolgáltatókhoz, decentralizált platformokhoz vagy olyan megoldásokhoz fordulni, ahol a fogyasztóvédelem jóval gyengébb, és a felhasználó több kockázatot vállal.
Mi következik most?
A következő hetekben két alapvető forgatókönyv rajzolódhat ki. Az optimista változat szerint a mostani kivonulási hullám egy átmeneti időszak következménye, és ahogy a validátori rendszer ténylegesen beáll működőképes üzemmódba, a szabályozás pedig stabilizálódik, a szolgáltatók egy része visszatérhet, vagy új szereplők jelenhetnek meg a piacon, immár egyértelmű keretek között. Ezt a reményt erősíti, hogy a Kriptomat is utal arra: amint rendelkezésre áll egy teljesen működőképes megfelelési módszer, a szolgáltató szeretné helyreállítani a szolgáltatásait Magyarországon.
A pesszimistább forgatókönyv szerint viszont a megfelelési költségek továbbra is túl magasak maradnak, az átállás pedig lassú és nehézkes lesz, így további szereplők dönthetnek úgy, hogy a magyar piacot érdemesebb elengedni, és ezzel a hazai kriptoszektor hosszabb időre perifériára kerülhet.
Fontos tanulság
A jelenlegi helyzet nem feltétlenül arról szól, hogy a szabályozás alapvetően rossz lenne, hiszen a kriptopiacnak valóban szüksége van fogyasztóvédelemre és tiszta működési keretekre. A probléma sokkal inkább az időzítésben és az átmenet menedzselésében látszik, mert a piaci szereplőknek nem maradt elég idejük és kiszámíthatóságuk ahhoz, hogy lépést tartsanak az új elvárásokkal. A kriptoszektorban ugyanis a megfelelés nem egy egyszeri papírmunka, hanem hosszú hónapokat igénylő folyamat, és ahol az időzítés hibázik, ott beindul a dominó: először a kisebbek, aztán a nagyobbak, végül pedig az egész piac érzi meg.
A Kriptomat most ennek a dominónak a legújabb elemét jelenti, és bár a validátori rendszer megjelenése egy fontos lépés, jelen állás szerint nem volt elég gyors vagy elég hatásos ahhoz, hogy megállítsa a kivonulási hullámot. A kérdés már csak az, hogy 2026 elején stabilizálódik-e a rendszer és újraépül-e a piac, vagy tovább folytatódik a lejtmenet, és a magyar kriptós felhasználók egyre szűkebb és egyre bonyolultabb lehetőségek között kénytelenek eligazodni.
(Forrás: Revb)
(Címlapkép: Depositphotos)
