Átalakítja működését a Net-Zero Banking Alliance, miután sorra lépnek ki a szövetségből a világ legnagyobb bankjai. Az ENSZ támogatásával létrejött csoport célja az volt, hogy a pénzintézetek közösen mozdítsák elő a nettó zéró kibocsátás felé való átmenetet, de a növekvő politikai, jogi és reputációs nyomás aláásta az együttműködés jövőjét. A szervezet most szavazással dönt arról, hogyan folytatódjon a működése.

A Net-Zero Banking Alliance (NZBA) bejelentette, hogy működését átmenetileg felfüggeszti, és szavazást kezdeményez a jövőbeli működési modelljéről. A kérdés az, hogy a szervezet maradjon-e tagsági alapon működő, formális szövetség, vagy inkább egy nyíltabb, ajánlásokat megfogalmazó szakmai keretrendszerré alakuljon. A döntésre szeptember végéig kell várni, de az elmúlt hónapok fejleményei alapján egyértelmű, hogy a jelenlegi modell fenntartása tarthatatlanná vált.

A tagság látványos meggyengülése, különösen az amerikai és európai nagybankok kilépése miatt, már most is komoly törést jelent az együttműködés történetében. Olyan szereplők hagyták el az NZBA-t, mint a JPMorgan, a Citi, a Morgan Stanley, az HSBC vagy az UBS – sokan közülük korábban a kezdeményezés élharcosainak számítottak. Most azonban inkább egyéni stratégiákra váltanak, az egységes fellépés helyett.

Mit jelent a bankok karbonsemlegességi vállalása?

Mi az a Net-Zero Banking Alliance?

A 2021-ben indított NZBA egy ENSZ-támogatással létrejött globális szövetség, amelyhez több mint 140 bank csatlakozott. Ezek a bankok a világ pénzügyi eszközeinek mintegy 40 százalékát kezelik, így a szövetségnek jelentős hatása lehetett volna a globális klímapolitikára.

A tagbankok vállalták, hogy működésüket és portfóliójukat a 2050-re karbonsemlegessé teszik, ennek érdekében pedig konkrét középtávú célokat tűznek ki, és beszámolnak az előrehaladásról.

A főbb vállalások a következők voltak:

• Tudományosan megalapozott célok kitűzése 2030-ig vagy korábban.
• A célok ötévenkénti frissítése és szigorítása.
• Finanszírozási tevékenységük összehangolása az 1,5 °C-os felmelegedési célkitűzéssel.
• A reálgazdaság dekarbonizációjának elősegítése, nem csak portfólió átrendezéssel.
• Átlátható jelentéstétel a finanszírozott kibocsátásokról.

Az elképzelés szerint az NZBA biztosította volna a pénzügyi szektor egységes klímastratégiájának kereteit. A gyakorlatban azonban hamar kiderült, hogy ez az ambíció több ponton is elakadt.

Kritikus pontok és gyakorlati akadályok

A szövetséget már indulása óta érik kritikák, amelyek szerint a vállalások nem tükröznek valós szándékot, és a klímacélok helyett inkább kommunikációs célokat szolgálnak. Különösen az vált éles viták tárgyává, hogy a tagbankok az ígéreteik ellenére is százmilliárdos nagyságrendben finanszírozzák a fosszilis energiaipart.

Több környezetvédelmi szervezet szerint ez aláássa a szövetség hitelességét. A leggyakoribb vádak között szerepel a greenwashing, azaz zöldre festés; a túl távoli célkitűzések; a gyenge időközi vállalások; valamint a szankciók és számonkérhetőség teljes hiánya.

A gyakorlati megvalósítás sem volt problémamentes. A finanszírozott kibocsátások mérése komplex módszertant igényel, amit a bankok eltérően alkalmaztak. Az összehasonlíthatóság és az átláthatóság hiánya így további feszültségeket okozott.

Ráadásul sok iparág – például a cement-, acél- vagy légiközlekedési szektor – esetében jelenleg nincs elérhető megoldás a gyors dekarbonizációra, így a bankoknak nehéz döntéseket kellett hozniuk: folytatják-e a finanszírozást, vagy szigorú zöld feltételekhez kötik azt.

Miért lépnek ki a bankok?

A kilépések legfontosabb oka nem a klímacélok elutasítása, hanem az, hogy a közös fellépéshez való tartozás egyre nagyobb politikai és jogi kockázatot jelent, különösen az Egyesült Államokban. Több republikánus állam nyíltan támadja az ESG-kezdeményezéseket, és szankciókat helyezett kilátásba azokkal a bankokkal szemben, amelyek részt vesznek ilyen szövetségekben. Egyes esetekben perek is indultak versenyellenes együttműködés vádjával, ami jelentősen megnövelte a jogi kitettséget.

Emellett több bank – főként az amerikai nagybankok – úgy látta, hogy a szövetség irányelvei túlságosan szigorodnak. A fosszilis ipar finanszírozásának kizárása, vagy annak követelése, hogy csak „zöld” beruházásokat támogassanak, nem összeegyeztethető a bankok működésével, üzleti modelljével.

A kilépések tehát nem azt jelentik, hogy a bankok hátat fordítanak a klímacéloknak, hanem azt, hogy a kollektív, nemzetközi vállalás helyett inkább saját ESG-stratégiát követnek. Több bank – például az UBS vagy a Citi – hangsúlyozta, hogy fenntarthatósági célkitűzéseik változatlanul érvényben maradnak. Mindössze a szövetségi keretekre nincs már szükségük.

A kollektív klímastratégia vége?

Az NZBA jövője most a tagok szavazatain múlik. Az eredmény szeptember végén várható, de már most látható, hogy az egységes pénzügyi klímafellépés megroppant. A szövetség eredetileg arra törekedett, hogy a világ bankjai közösen formálják a jövő gazdaságát a fenntarthatóság jegyében, ám az utóbbi hónapok fejleményei alapján egyre valószínűbb, hogy a klímafinanszírozás a jövőben nem nemzetközi koalíciókon, hanem egyéni stratégiákon keresztül valósul meg.

A kérdés már nem az, hogy a bankok támogatják-e a zöld átmenetet, hanem az, hogy miként, milyen keretek között, és mennyire transzparens módon hajlandók ezt megtenni. Az NZBA jelenlegi formájában erre egyre kevesebb választ tud adni.

(Forrás: Wall Street Journal)

(Címlapkép: Depositphotos)