– Ha jól tudom, debreceni gyerek vagy, így akár alapíthattál volna zenekart is, de mégis a kereskedelemben kötöttél ki.
– Az igaz, hogy Debrecenben élek, ám valójában Szeghalmon születtem, ott is nőttem föl.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a kereskedelemmel?
– Ez egy determinált dolog volt, hiszen már a dédnagyszüleim is kereskedők voltak Szeghalmon; dédnagyanyámnak úri kalapszalonja volt, míg dédapám virágkereskedőként volt ismert. A szüleim folytatták ezt a hagyományt, így én ebbe születtem bele, már gyerekként biztos voltam abban, hogy felnővén vállalkozó leszek.
– S mindezt hogyan kapcsoltad össze a technikával? Hiszen nem egy zöldségest nyitottál.
– Az édesapám a helyi amatőr rádióklub vezetője volt, de képzéseket is tartott, én pedig mindig ott voltam vele ezeken a szakkörökön. Az első számítógépek – a Commodore széria – is megjelentek ezeken a képzéseken, ahol az eszközöket rádióhullámokon keresztül kötötték össze… szóval ez egy szerencsés találkozás volt. Ráadásul a számítástechnika mindig is közel állt hozzám, ilyen tagozatra jártam és autodidakta módon is sokat tanultam erről.
Tovább a teljes interjúra
