Közel ötmillió megtekintést ért el az a bejegyzés az X-en, amely szerint a bitcoin származtatott termékei gyakorlatilag „végtelenné” tették a 21 milliós kínálati plafont. A szerző, Robert Kendall úgy érvelt: amint megjelentek a készpénzben elszámolt határidős ügyletek, az ETF-ek és más pénzügyi eszközök, a rögzített kínálatra épülő értékelési logika „meghalt”.
A vita nem csupán elméleti. 2026 első hónapjaiban a bitcoin árfolyama éles korrekciót mutatott, és a piaci szereplők magyarázatokat kerestek. Egyesek szerint a digitális eszközkincstárak (Digital Asset Treasuries, DATs) kerültek nyomás alá, mások az októberi likvidálási hullám utóhatásait emlegették. Kendall azonban mélyebbre ásott: szerinte a probléma strukturális. De valóban megingott volna a bitcoin egyik legfontosabb alapköve, a szűkösség?
Bitcoin: a 21 millió az 21 millió – papíron és a blokkláncon is
A digitális eszközszektor több vezetője és kutatója egyértelműen visszautasította Kendall állításait. Érvelésük lényege egyszerű: a tőkeáttétel és a szintetikus kitettség befolyásolhatja az árfolyamot, de nem változtatja meg a kínálatot.
A Bitcoin kódja rögzíti, hogy legfeljebb 21 millió érme jöhet létre. Ezt sem határidős kontraktus, sem ETF, sem strukturált pénzügyi termék nem tudja felülírni. A származtatott piacokon kereskedett „papír-bitcoin” nem jelent új érméket a blokkláncon.
A helyzet sokak szerint az arany piacához hasonlítható. Az aranynak hatalmas papírpiaca van: futures kontraktusok, ETF-ek, allokálatlan számlák többszörösen meghaladják a fizikai készleteket. Mégsem állítja senki, hogy emiatt az arany elveszítette volna szűkösségét. A földben lévő arany mennyiségét nem változtatja meg az, hogy hány szerződés szól rá. Ugyanez igaz a bitcoinra is.
A valódi kínálat kevesebb, mint gondolnánk
A vita másik fontos eleme az effektív, ténylegesen elérhető kínálat kérdése. Bár 2026 elejére közel 20 millió BTC-t bányásztak ki, ezek közül jelentős mennyiség nem hozzáférhető.
Becslések szerint akár 4 millió bitcoin is végleg elveszhetett: elfelejtett jelszavak, elvesztett kulcsok és tárcák formájában. Emellett az on-chain adatok alapján a kibányászott érmék több mint 70 százaléka illikvid kínálatban van, vagyis hosszú távú tulajdonosoknál parkol.
Ebbe a képbe illeszkednek be az intézményi ETF-ek és vállalati kincstárak is. A spot ETF-ek mögött ténylegesen letétbe helyezett bitcoin áll. Amikor egy ETF új befektetéseket vonz, az valódi BTC-t von ki a piacról. Nem „hígítja”, hanem épp ellenkezőleg, csökkenti a szabadon elérhető kínálatot. Paradox módon tehát az intézményi réteg megerősítheti a szűkösség narratíváját.
Ami valóban megváltozott: az árképzés mechanizmusa
A Kendall-féle érvelés egy ponton mégis találkozik a kritikusai álláspontjával: a bitcoin árképzése alapvetően átalakult. Míg korábban a spot piac dominált, ma a származtatott piacok (különösen az intézményi határidős ügyletek) kulcsszerepet játszanak a marginális ár kialakításában. A hagyományos pénzügyi platformok forgalma időnként meghaladja a kriptotőzsdékét, a derivatív volumen pedig sokszor túlszárnyalja a spot piacét. A spot piac egyre inkább elszámolási és „készletrétegként” működik, miközben az új árszintek kialkudása gyakran a származtatott piacokon történik meg először.
Szűkösség vs. árérzékenység
A lényegi kérdés tehát nem az, hogy eltűnt-e a 21 milliós plafon. Nem tűnt el. A blokklánc szintjén változatlan. A kérdés inkább az: Ha az ár elsődlegesen egy tőkeáttételes, papíralapú piacon formálódik, mennyiben tükrözi a fizikai – vagy inkább digitális – szűkösséget?
A szintetikus kitettség növeli a rövid távú volatilitást, erősíti a likvidálási láncreakciókat, és időnként elszakíthatja az árat a fundamentális narratíváktól. De ez nem egyenlő azzal, hogy új bitcoin jönne létre. A vita végén még Kendall is pontosított: nem azt állítja, hogy a derivatívák „törlik” a szűkösséget a blokkláncról, hanem azt, hogy eltolják azt a pontot, ahol a marginális ár kialakul. Ebben pedig a kritikusai is egyetértenek vele.
(Forrás: Cointelegraph)
(Címlapkép: Depositphotos)
