A Monzo több millió felhasználót inspirált az évek során arra, hogy megtakarítsanak. Kihívásként keretezett programjukban mégis komoly visszaesést mutat a részvétel a folyamat közepén. A Built for Mars elemzése szerint a bank látványos kezdéssel és jól pozícionált végcéllal dolgozik, de a kihívás pszichológiailag legkritikusabb szakaszát, a motivációt próbára tevő „középsőt” elhanyagolja.
A Monzo nevéhez fűződik az elmúlt évek egyik legnépszerűbb pénzügyi szokásformáló eszköze az Egyesült Királyságban. Az 1 penny (kb. 4 forint) megtakarítási program logikája egyszerű: az év minden napján eggyel több pennyt kell megtakarítania a felhasználóknak. Az év első napján 1 pennyt, második napján 2 pennyt, majd így tovább. Végül december 31-én 3,65 fontot kell félretenni. Aki kitart, év végére több mint 667 fontot takarít meg.
A koncepció viszonylag alacsony belépési küszöbe és a kiszámítható jutalom miatt gyorsan tömegeket vonzott be, azonban a Built for Mars viselkedéstudományi szakportál friss elemzése rávilágított: a sikeres indulás ellenére a kihívásban való részvétel hosszú távon jelentős lemorzsolódással jár. A legtöbb felhasználó ugyanis a középső szakaszban adja fel.
A „középső szakasz” problémája
A viselkedéspszichológia jól ismert jelensége, hogy a hosszú távú célok esetén a kezdeti lelkesedés gyorsan alábbhagy. Az elején még izgalmas, és az év végén érzékelhetővé váló jutalom is vonzó, de a kettő között egy hosszú, eseménytelen szakasz húzódik – a „közép”, ahol a haladás nem látványos, a napi erőfeszítés viszont egyre nagyobb.
A Built for Mars szerint éppen ez a periódus az, ahol a legnagyobb szükség lenne az ösztönzésre. Ehelyett azonban a Monzo jelenleg egy sablonos „Biztos, hogy abbahagyod?” típusú megerősítő ablakot jelenít meg minden kilépéskor – függetlenül attól, hogy a felhasználó az év 10. vagy 350. napján dönt úgy, hogy befejezi.
Nincs megfelelő üzenet a kritikus pillanatokban
Ez különösen szembeötlő annak fényében, hogy a Monzo más termékeinél kimondottan erős a személyre szabott kommunikáció. A megtakarítási kihívás esetében viszont a rendszer figyelmen kívül hagyja azokat a különböző motivációkat, amelyek a kilépési döntések mögött állhatnak.
A korai lemondás mögött általában az elmaradó szokásformálás, míg a késői kiszállásnál már sokkal inkább valós pénzügyi szükséglet áll. Peter Ramsey, a Built for Mars alapítója szerint e pontokon kellene a banknak beavatkoznia – akár viselkedésre reagáló üzenetekkel, akár másfajta alternatívák felkínálásával.
Ötletek a jobb megtartásra
A tanulmány javaslatokat is tesz a lemorzsolódás csökkentését szolgáló üzenetekre. Ilyen például a:
- Viselkedés kontextualizálása: „Már ötször annyit spóroltál idén, mint tavaly.”
- Rövid távú célok megjelenítése: „Már csak négy nap, és eléred a 200 fontos határt!”
- Közösségi benchmark: „A felhasználók 60 százaléka már feladta – te most először lépted túl ezt a pontot!”
Ezek a megoldások nemcsak motivációt adnának, de megerősítenék a felhasználókban, hogy van értelme folytatni.
Rugalmas, de nem elég intelligens
A Monzo 2026-os frissítése ugyan lehetővé teszi, hogy a felhasználók 1x, 2x vagy akár 4x-es erősségű verzióban teljesítsék a kihívást, de a Built for Mars szerint ez a rugalmasság csak a kezdetekre és a beállításokra vonatkozik. A kilépésnél továbbra is ugyanaz a bináris döntési kényszer marad: vagy folytatod, vagy kilépsz. Nincs lehetőség például az erősség csökkentésére, ha a felhasználó épp túlterhelt.
A kutatás szerint a „középső szakasz” megtörése nem új célokkal, hanem újraértelmezett eszközökkel érhető el: ehhez elengedhetetlen a kontextusra szabott felhasználói élmény.
A Monzo esete egy általános fintech kihívásra is rávilágít: sokkal könnyebb izgalmas kezdést tervezni, mint hosszú távú motivációt fenntartani. A gyors és zökkenőmentes onboarding ma már alapelvárás. A valódi innováció ott kezdődik, ahol a lelkesedés alábbhagy – és ahol a jól időzített, személyre szabott támogatás valódi különbséget jelenthet.
(Forrás: Built for Mars, Finextra)
(Címlapkép: Depositphotos)
