Kilenc éve jelent meg Nagy-Britanniában a Financial Services Act of 2012, egy határozat, amely fintechek tucatjainak tette lehetővé, hogy banki szolgáltatások kínálatába kezdjenek a szigetországban. Ezeket a szereplőket mára neobankként emlegetjük, akik diszruptív hatással voltak a pénzügyi szektor alakulására, világszerte szinte mindenütt. A Money Talks legújabb kerekasztal-beszélgetésén az elmúlt kilenc év eseményeiről és azok hatásáról beszélgettek a terület szakértői.
A beszélgetést, az AltFi vezető szerkesztője, Oliver Smith moderálta. A témát körbejáró panelt az alábbi szakemberek alkották:
- Kunal Galav, a Mambu tanácsadásért felelős igazgatója;
- Sam Everington, az Engine by Starling vezérigazgatója; és
- Sarah Kocianski, fintech és insurtech stratégiai tanácsadó.
A kezdetek kezdete
A hallgatóságot először a neobanki éra hajnalára kalauzolták el a beszélgetés résztvevői, akik többnyire egyetértettek abban, hogy a mainstreambe való bekerülés 2016 környékén vált egyértelművé. Ekkor kezdtek el megjelenni az utcán a Monzo (akkor még Mondo) mára ikonikussá vált korall bankkártyái, de a Revolut is ezidőtájt vált népszerű opcióvá a külföldi nyaralásra induló britek körében. Ez azt jelenti, hogy nagyjából három év kellett, hogy a mérföldkőnek számító határozat elkezdje széles körben kifejteni hatását, ami kifejezetten rövid időnek számít ebben a szektorban.
Sam Everington szerint eleinte folyamatosan szembesültek korábban nem látott kihívásokkal és rendre meggyűlt a bajuk olyan kérdésekkel, amiket mára csuklóból meg tudnak válaszolni. A Starling alapításakor például többen is bizonytalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy egy adott feladat elvégzéséhez hány fejlesztőre lesz szükség és őket milyen jogosultságokkal kell ellátni. Ezek a történetek mai szemmel persze amatőrnek hatnak, de akkor tényleg a nulláról kezdték el a tanulást a neobankok ma már szakértőként számon tartott kulcsemberei. Az elmúlt kilenc évben 30 brit és 24 külföldi neobank jelent meg a piacon, akik együttesen több milliárd font tőkét vontak be, vagyis érezhetően jól sikerült az “önképzés”.
Bajban ismerszik meg a jóbarát
A folytatásban a neobankok által teremtett hozzáadott értékről beszélgettek a panel tagjai. A moderátor, Oliver Smith például kiemelte, hogy a pandémia alatt is többször kiderült, az ügyfelek sokszor inkább a fintechekre és neobankokra számíthatnak szorul helyzetükben. Különösen igaz volt ez a KKV szektorra, ahol a vállalatok többsége a túlélésért küzdött és sok esetben fintechektől kapták meg azokat a fizetési, számlázási, könyvelési és finanszírozási megoldásokat, amelyekre szükségük volt.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a neobankok valódi esszenciája az egyszerű bankolás, ami élvezetes is lehet, de legalábbis semmiképp nem stresszes és érthetetlen az ügyfeleknek. Sok hagyományos bank szolgáltatásai érthetetlenek az átlag ügyfélnek, Sarah Kocianski szerint ugyanakkor a neobanki megoldásokon érződik, hogy emberek készítették embereknek. A személyre szabottság is fontos előnyként került említésre, hiszen ezáltal a felhasználó úgy érzi, valóban az ő problémáira és igényeire ad választ az általa használt szolgáltatás. Merészen úgy is fogalmazhatnánk, a neobankok elhozták a bankolás új korát, ahol nem az ügyfél van a bankért, hanem fordítva.
Sam Everington szerint a motivációt mindig is az a felismerés jelentette, hogy az inkumbens bankok nem teljesítettek elég jól a technológiai fronton. Ezt bizonyítja az is, hogy a mobilbankolást életszerűtlen, futurisztikus álomnak tartották sokan a 2010-es évek elején. Mára azonban számos olyan, teljességgel digitális szereplő tűnt fel a színen, aki képes valóban segíteni az embereknek a hatékonyabb pénzkezelésben és az egészségesebb pénzügyi élet kialakításában.
Fejlesztésre váró területek
A nagy lelkesedés ellenére a kerekasztal-beszélgetés tagjai a várakozásoktól eddig elmaradó területeket is említették, ahol van törlesztésre váró adóssága az agilis szereplőknek. Kunal Galav szerint a neobankok iránti bizalom még mindig nem teljes az ügyfelekben, ezért aránylag kevesen tekintik elsődlegesnek a neobanknál vezetett számlájukat. Galav szerint ezen dolgozni kell még, például azzal, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek a kiberbiztonságra, a pénzmosás elleni védekezésre, a hatékony ügyél-azonosításra és a lakosság edukációjára.
Volt, aki a megtakarítási és hitelkártyák frontján vár többet a neobankoktól. Ezek azok a területek, ahol nagy hiányosságok vannak az inkumbenseknél, de eddig a többségnek nem sikerült megragadni ezt a lehetőséget. A fintech hitelkártyák egy ideje látványosan feljövőben vannak, a megtakarítási termékek között pedig több kreatív megoldást látni a piacon (célhoz kötött megtakarítási zsebek, automatikus megtakarítás felkerekítéssel), de valóban van még lehetőség az előrelépésre.
A legnagyobbat talán Sam Everington merte álmodni. Szerinte az egyik legizgalmasabb lehetőséget a különböző szolgáltatóknál igénybe vett pénzügyi megoldások (bankszámlák, hitelek, nyugdíjtermékek, biztosítások, vagyonkezelési termékek stb) egy helyen való áttekintése és menedzselése jelentené, de ehhez egységesebb API szabványokra és szabályozásra lesz szükség. Everington szerint ez egy olyan szolgáltatás, ami forradalmasíthatná a bankolás módját, de majd csak az open finance (nyílt pénzügyek) forradalmának beérésekor lesz reális a kivitelezése.
Érkezik a válasz a túloldalról
Zárásként a hagyományos bankok neobanki fellendülésre adott válaszát és a jövőben várható trendeket elemezték a beszélgetőtársak. Galav kezdésként úgy fogalmazott, a neobank kifejezés használata többé nem indokolt, mert mára ez lett a valódi bankolás, hiszen a hagyományos bankok elkezdtek igazodni az ügyfelek elvárásaihoz. Az ügyfelek márpedig egyszerűen használható, kényelmes, letisztult felületeket és megoldásokat akarnak, amelyek valódi élményt és személyre szabottságot kínálnak.
Galav szerint a bankok az alkalmazkodás fegyverét választották, hogy ezáltal megpróbálják megtörni a neobankok lendületét. Ez valamelyest sikerült is, a legtöbb tradicionális szereplő innovatívabb irányba indult és a digitális banki megoldások kínálatában is nagy előrelépéseket ért el. A bankok Sam Everington szerint is felzárkózóban vannak, de még mindig nem tudnak azonnal reagálni a felmerülő igényekre és várakozásokra, ami jórészt az elavult technológiai infrastruktúrájuknak köszönhető.
Sarah Kocianski is látja ezeket a törekvéseket, de még nem lett meggyőzve arról, hogy a bankok valóban értik mire van szüksége az ügyfeleknek. Úgy gondolja, az inkumbenseknek még igazolniuk kell, hogy valóban értik az ügyfeleket, és tényleg köréjük építik a megoldásokat, mert jelenleg sokszor csak lekövetik a neobankoknál jól működő megoldásokat.
Mellettük szólhat ugyanakkor, hogy az emberek továbbra is vágynak a közösségi élményre a bankolás egyes pillanataiban (például hitelfelvételkor, vagy egyéb fontos megoldások igénylésekor), így a hagyományos bankoknak egy optimális keverékre kell törekedniük a digitális és a fizikai csatornák között. Ha ezt sikerül jól kivitelezni, az értékes előnyt jelenthet számukra a folyamatosan zajló piaci versenyben.
Borítókép: Finnoconsult
Bátorfi Botond