A modern pénzügyi történelem egyik legnagyobb botránya a háttérben zajlott, bankárok, kereskedők és jegybankok összefonódásával. A LIBOR – a világ egyik legfontosabb referencia-kamatlába – évtizedeken át iránytűként szolgált hitelek, derivatívák és óriási pénzügyi tranzakciók árazásában. Amikor kiderült, hogy mindezt tudatosan és összehangoltan manipulálták, az egész pénzügyi szektor hitelessége omlott össze. De vajon kik voltak a valódi bűnösök – és kik lettek a bűnbakok?
A LIBOR-botrány
A botrány 2012-ben robbant ki. A LIBOR (London Interbank Offered Rate), mint referencia-kamatláb hosszú ideig világszerte meghatározó volt. Irányadó volt a hiteltermékek kamataira és a hozzá kötött egyéb termékek árazására. A londoni bankközi piacon alkalmazott, a Brit Bankszövetség által alapított pénzpiaci kamatlábat 1986 óta alkalmazták.
A pénzügyi szektor globális működéséhez szükség van általánosan elfogadott referencia kamatokra. A botrányt a referencia kamatot diktáló bankokkal szembeni vád robbantotta ki. A vád szerint a nagybankok szándékosan és összehangoltan folyamatosan torzították a LIBOR-t, eltérítve azt a valós piaci értéktől.
A nagybankok tisztességtelen piaci magatartása, amellyel mesterségesen lenyomták a LIBOR-t hosszú éveken keresztül zajlott. A LIBOR hamisítása jelentős károkat okozott a piacoknak és a befektetőknek is. A pénzügyi szektor válságban megtépázott jó hírnevére újabb csapást mért a nagybankok és kereskedők által elkövetett folytatólagos csalás.
A Financial Times 2012 júliusában megjelent cikke robbantotta ki közvetlenül a botrányt. A cikk egy korábbi kereskedővel közölt interjút, aki azt állította, hogy a LIBOR manipulációja már 1991 óta tudott volt az irányadó banki körökben. Az interjút több is követte, a média komolyan felkapta a témát.
A pénzügyi rendszer felelőssége
A LIBOR jegyzési mechanizmusa akkoriban teljesen szabályozatlan volt. A referenciakamatok képzésére vonatkozó szabályozás csak a botrány kirobbanását követően kezdődött meg. A BBC által feltárt hangfelvételek, dokumentumok és adatok arra utalnak, hogy az angol, francia és olasz jegybankok nyomást gyakoroltak a kereskedelmi bankokra.
A jegybankok a LIBOR mesterségesen alacsony szinten tartására késztették a nagybankokat. A Barclays Banknál előkerült hangfelvétel azt sugallja, hogy a LIBOR manipulálásában kormányzati ráhatásnak is szerepe lehetett. Andy Verity, a BBC gazdasági tudósítója könyvet is írt a témában, amelyben a pénzügyi rendszer sötét bugyrait tárta fel.
Elmeséli, hogy miként esküdött össze 16 nagybank a válság küszöbén, hogy letörjék a LIBOR-t és ezzel elkerüljék a pénzügyi csődöt és megtartsák saját bónuszaikat. A könyv nevesíti a Bank of England, az Európai Központi Bank és az amerikai Fed szerepét is a manipulálásban. Mindhárom intézmény tagadta a vádakat.
A nagybankokra az amerikai, brit, uniós és svájci hatóságok is hatalmas bírságokat szabtak ki. Ezen, illetve a vezető bankárok lemondásán, és a reputációs veszteségeken túl nem volt különösebb következménye a botránynak. Pedig egy csoportja az alacsony beosztású kereskedőknek jelentette a Wall Street Journal-nak, hogy a kamatok manipulálására kaptak utasítást.
Zűrzavar a LIBOR körül
A fals LIBOR diktálására utasított kereskedőkre viszont szomorú sors várt. Miután a felelős bankokat nem tudták büntetőjogi következményekkel sújtani, a hatóságok a kereskedők ellen indítottak hajszát. Az Atlanti-óceán mindkét partján sok kereskedőt (közép- és alacsonyabb beosztású bankárokat) vontak eljárás alá.
Az elsődleges elítélt Tom Hayes volt, a svájci UBS korábbi kereskedője. Tizennégy évet kapott, mint egy nemzetközi csalás fő szervezője. További kereskedők is kaptak börtönbüntetést. Míg ők börtönbüntetésüket töltötték oknyomozó újságírók vették górcső alá a LIBOR manipulálásának körülményeit. Fényt derítettek a központi bankok és kormányzatok szerepére.
Viszont egyetlen központi bankár, vagy kormányzati, piacfelügyeleti felelős sem kapott büntetést. A bírósági eljárások tisztességes voltával kapcsolatos fenntartások is napfényre kerültek. Egyes bizonyítékok el sem jutottak a bíróságokhoz, azok értékelése is megkérdőjelezhető volt.
Tom Hayes, aki amúgy már az eljárás során is változtatott álláspontján, fellebbezést nyújtott be. Amikor ügyvédet váltott, akkor már tagadta bűnösségét. Érvelése szerint (mely egyezik más elítéltek érvelésével is) a banki vezetőktől kapott utasítások szerint járt el, a banki üzletpolitikának megfelelően, az üzleti érdekek szerint.
A botrány utóélete
Lényeges fordulatot hozott, hogy az USA felsőbb bírósága ez évben ejtette a LIBOR manipulálás vádját Tom Hayes-szel szemben. A kifejtett álláspont szerint nem volt törvényellenes az, ahogyan a kereskedő eljárt. Ez az ítélet az Egyesült Királyságban is változtatott a bírósági megítélésen.
Kiderült, hogy a Tom Hayes ügyében eljáró bíró eleve jogellenesnek jelentette ki a kereskedő által folytatott üzleti gyakorlatot. Ezáltal befolyásolta az esküdtszék döntését a bűnösség kérdésében. Ráadásul a fellebbezést sem fogadta be a bírói testület több alkalommal. Végül 2024-ben nyílt meg a fellebbezés lehetősége.
A büntetőeljárásban érintett kereskedők nyilatkozataikban elmondták, hogy ők valójában a LIBOR manipulálás bűnbakjai, abban nem ők a bűnösök. A Legfelsőbb Bíróság helyt adott a fellebbezésnek. Az igazságszolgáltatás hibájának minősítette, hogy az esküdteket befolyásolta a bíró, így Tom Hayesnek nem lehetett része tisztességes eljárásban.
2025 júliusi fejlemény, hogy az Egyesült Királyság felügyeleti hatósága ejtette az ügyet Tom Hayes-szel szemben. Kijelentette, hogy semmilyen további intézkedést nem tesz az egykori kereskedővel szemben.
A LIBOR botránnyal összefüggő büntetőeljárások kirakatperek voltak: az ítéletek reflektáltak a közvélemény, a válság károsultjainak felháborodására. Az azt követő kissé kapkodó szabályozás igazolta a pénzügyi szektor működési zavarait. A tisztességtelen üzleti magatartás hosszú időre megbélyegezte a pénzügyi szektort.
(Források: BBC, Politico, supremecourt.uk, Reuters)
(Címlapkép: Depositphotos)
