Az elmúlt években a fintech szektor egyik leglátványosabb törekvése az volt, hogy a pénzügyi alkalmazások minél több funkciót zsúfoljanak bele a felhasználói élménybe: megtakarítás, befektetés, kereskedés, kripto, hitelezés és még sorolhatnánk. Manapság pedig egyre gyakrabban hallani a predikciós piacokról, ahol sport- vagy politikai események kimenetelére, de még aktuális hírekre is lehet „fogadni”.
Első ránézésre mindez logikus lépésnek tűnik. A felhasználók aktívabbak, több tranzakció történik, nő a bevétel. Santiago Roel Santos, az Inversion Capital alapítója és vezérigazgatója azonban arra figyelmeztet ez a stratégia hosszú távon komoly árat követelhet – mégpedig a felhasználói bázis rovására.
Nem a veszteség a gond, hanem a lemorzsolódás
Santos szerint a „kaszinószerű” termékek valódi problémája nem az, hogy a felhasználók pénzt veszítenek – hiszen ez a befektetések világában önmagában nem szokatlan. A gond az, hogy ezek a termékek felgyorsítják a felhasználói lemorzsolódást (churn).
A logika egyszerű: minél inkább spekulatív, gyors kimenetelű termékeket használ valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy előbb-utóbb teljesen lenullázza a számláját. Ez pedig nem csak veszteség, hanem kilépés a rendszerből. Egy likvidált felhasználó nem „inaktív”, hanem eltűnik. És üzleti szempontból egy lemorzsolódott ügyfél értéke pontosan nulla.
Ez a gondolat különösen aktuális most, amikor olyan szereplők, mint a Robinhood, a Coinbase vagy a Gemini egyre aktívabban építik be a predikciós piacokat a kínálatukba. A Robinhood már 2024-ben partnerségre lépett a Kalshival, a Coinbase pedig 2025-ben az „everything app” stratégiája részeként nyitott ebbe az irányba.
Rövid távú bevétel vs. hosszú távú kapcsolat
A predikciós piacok kétségtelenül jól mutatnak a mérlegben. Gyors forgalmat generálnak, magas az aktivitás, erős az elköteleződés – legalábbis egy ideig. Santos szerint azonban éppen ez a probléma: a fintech cégek a spekulációból próbálnak profitot maximalizálni, ahelyett hogy a felhasználók pénzügyi életútjára építenének.
A sikeres fintechtermékek kezdetben azért tudtak áttörni, mert egyszerűbbek, hozzáférhetőbbek és digitálisan fejlettebbek voltak a hagyományos bankoknál. De a felhasználók nem maradnak örökké ugyanabban az élethelyzetben. Idősödnek, stabilabb jövedelemmel rendelkeznek, és más prioritásokkal.
Az igazi üzleti lehetőség nem az, hogy valakit addig „pörgetünk”, amíg el nem bukja a tőkéjét. Sokkal inkább az, hogy évtizedeken át vele maradjunk, és egyre több pénzügyi döntésében legyünk számára relevánsak.
Az unalmas termékek ereje
Santos egyik legerősebb állítása talán az, hogy a valóban tartós pénzügyi termékek kifejezetten unalmasak. Hitelkártyák, biztosítások, megtakarítási konstrukciók. Ezek nem generálnak virális TikTok-videókat, nem nyújtanak azonnali dopamin-löketet, viszont stabil kapcsolatot építenek a felhasználó és a platform között.
Az adatok szerint éppen ezért működnek. Ezek a termékek szorosan kapcsolódnak a háztartási likviditás mindennapi kezeléséhez: a számlákhoz, a biztonsághoz, a jövőtervezéshez. És ahol ilyen mély a kapcsolat, ott a váltási hajlandóság alacsony.
A churn mint stratégiai kockázat
A fintech szektor egyik nagy vakfoltja, hogy a lemorzsolódást gyakran utólagos mutatóként kezeli. Santos szerint ez hiba. Azok a pénzügyi szuperalkalmazások, amelyek elsőrendű kockázatként tekintenek a churnre, hosszú távon sokkal ellenállóbb üzleti modellt építenek.
A kérdés tehát nem az, hogy lehet-e pénzt keresni predikciós piacokkal – mert lehet. A valódi kérdés az, hogy milyen áron, és mit áldozunk fel érte a jövőből.
(Forrás: Cointelegraph)
(Címlapkép: Depositphotos)
