Kína egészségügyi rendszere egyszerre küzd strukturális hiányosságokkal és technológiai áttörésekkel. Miközben a nagyvárosok elitkórházai túlterheltek, az alapellátás sok helyen gyenge. A megoldást egyre inkább a telemedicina és az AI jelentheti, olyan eszközök, amelyek Kínában már most tömegekhez jutnak el. Ezek más országok számára is iránymutatóak lehetnek.
Kínai egészségügy helyzete
Kína közegészségügyi rendszere egyszerre világszínvonalú és siralmas. Peking és Sanghaj legjobb kórházaiban kiváló orvosok, a legújabb gyógyszerek és modern berendezések állnak rendelkezésre. Ezek az intézmények azonban az ország egészségügyi intézményeinek mindössze mintegy 10%-át teszik ki. A közel 33 ezer járási szintű egészségügyi központban a háziorvosoknak csupán körülbelül a fele rendelkezik egyetemi diplomával. Kína összességében a GDP-je nagyjából 7%-át költi egészségügyre (összehasonlításképp Nagy-Britannia körülbelül 11%-ot).
Betegség esetén a kínaiak jellemzően a nagyvárosok szakorvosaihoz fordulnak. Ez hatalmas várólistákhoz, végletesen túlterhelt orvosokhoz vezet, miközben a specialisták ideje gyakori betegségekre megy el. A lakóhelyhez közeli alapellátás megerősítése enyhíthetné a nyomást, és a helyi kormányzatok több orvost szeretnének képezni és alkalmazni. Csakhogy erősen eladósodtak.
A toborzás sem egyszerű: az orvosi pálya nem nagy presztizsű, és a legjobb kórházakon kívül nem is fizet jól. Egy kelet-kínai, nantongi kórház orvosa arra panaszkodik, hogy az állandó túlórákat nem fizetik ki. A korábban ígért béremelések pedig sosem valósultak meg.
Digitális megoldások felé fordulva
Kína egyre inkább technológiai megoldásokat keres egészségügyi problémáira. Az elmúlt években magáncégek és kormányzati szereplők egyaránt a telemedicinát és az AI-t kezdték népszerűsíteni. Bár továbbra is vannak szűk keresztmetszetek, az ország számára sürgető, hogy a digitális egészségügy működjön: a gyorsan öregedő társadalommal együtt krónikus betegségek hulláma érkezik, amelyre a jelenlegi rendszer nincs felkészülve.
2050-re 487 millió kínai lesz 60 év feletti, ami a lakosság mintegy 35%-át jelenti, szemben a mai 21%-kal.
A Covid hozta el az áttörést
A telemedicina igazán a Covid–19 járvány idején indult növekedésnek. A kínaiak tömegesen kezdték használni a technológiai cégek által indított alkalmazásokat, amelyek lehetővé tették az orvosi konzultációt szöveges vagy videós formában.
Az egyik ilyen app, a JD Health – amelyet az e-kereskedelmi óriás JD.com indított – azt állítja, hogy a júniusig tartó 12 hónapban 200 millió aktív felhasználója volt, napi átlagban több mint 500 ezer online konzultációval. Júniusban az Alibaba-csoporthoz tartozó Ant Group elindította az AQ nevű alkalmazást is, amely szeptemberig 140 millió pácienst szolgált ki, és közel egymillió orvos kínálta rajta szolgáltatásait.
Telemedicina, de nem mindenkinek
Elméletben mindez javíthatná a helyi ellátást, és a vidéken élők számára is jobb hozzáférést biztosíthatna a távoli szakértőkhöz.
„Nem hiszem, hogy lenne még egy ország a világon, amely annyira magáévá tette volna a közvetlen fogyasztói telemedicinát, mint Kína” – mondja Terence Cheng, az ausztráliai Monash Egyetem kutatója.
A gyakorlatban azonban a telemedicina-appok tipikus felhasználói fiatal, városi lakosok, vagyis azok, akik már most is a legjobb hozzáféréssel rendelkeznek az egészségügyi ellátáshoz. Az appokon tanácsot adó orvosok pedig jellemzően a munkaidőn kívül dolgoznak, extra jövedelemért, ami nem csökkenti az általános túlterheltséget.
Az AI mint következő lépcső
A következő fázist az AI-alapú egészségügyi tanácsadás jelenti. Kínában már most is vannak, akik chatbotokon, például a DeepSeek megoldásain, keresztül kapnak segítséget. A kormány ennél is tovább menne: novemberben olyan tervet tett közzé, amely 2030-ig az AI-alapú diagnosztikai és kezelési eszközök teljes lefedettségét írja elő az alapellátásban.
Tien Yin Wong, a pekingi Tsinghua Egyetem kutatója szerint ha a helyi orvosok AI-modelleken keresztül férnének hozzá a legfrissebb szakmai ajánlásokhoz, az erősíthetné a betegek bizalmát, és több esetet lehetne helyben kezelni. Egyelőre azonban a modelleket csak az egyetemhez kapcsolódó egyik kórházban tesztelik.
Bizalom és adat: a legnagyobb akadályok
Kína még messze van az AI által átalakított egészségügytől. A korábbi botrányok miatt a lakosság eleve bizalmatlan az orvosi rendszerrel szemben, és egy rossz AI-alapú diagnózis tovább ronthatná ezt a bizalmat. Emellett komoly kihívást jelent az is, hogy elegendő, jó minőségű adat álljon rendelkezésre: a betegadatok jelenleg gyakran töredezettek és eltérő minőségűek.
Gyors adaptáció, nehezen másolható modell
Ugyanakkor Kínának van tapasztalata a gyors technológiai váltásokban. Amikor a készpénzhasználat visszaszorult, a lakosság nem bankkártyára, hanem azonnal mobilfizetésre állt át. Ebben szerepet játszottak a rugalmas technológiai cégek, a támogató állami hozzáállás, a digitálisan felkészült lakosság és az alternatívák hiánya.
Ugyanez a tényezőkombináció hajthatja az egészségügyi technológiai változásokat is. Más országok számára azonban – különösen ott, ahol ezek a feltételek nem adottak – Kína útja nehezen lehet követhető.
