Óriási figyelmet keltett a blockchain világban, hogy a Paxos véletlenül 300 billió (ezermilliárd) dollár értékű PYUSD stablecoint bocsátott ki – több mint kétszer annyit, mint a világ teljes éves GDP-je. Bár a hibát gyorsan javították, az eset rávilágít a stablecoin-piac technológiai sebezhetőségére, és újra kérdéseket vet fel a digitális pénzek mögötti bizalomról.
A Paxos, a PayPal hivatalos blockchain partnere, egy technikai hiba miatt szerdán tévedésből több mint 300 billió amerikai dollárnak megfelelő PYUSD stablecoint bocsátott ki az Ethereum blokkláncon. Az Etherscan adatai szerint a tranzakciót körülbelül 20 perc alatt visszavonták, és az érintett tokeneket megsemmisítették, vagyis „elégették”.
A cég közleménye szerint a hiba egy belső, nem nyilvános átutalási folyamat során keletkezett. A Paxos hangsúlyozta, hogy nem történt biztonsági incidens, nem sérültek meg ügyféladatok vagy pénzeszközök. „Azonnal azonosítottuk a hibát, és megtettük a szükséges lépéseket. Az ügyfélbetétek végig biztonságban voltak” – közölte a társaság.
Az Aave, az egyik legismertebb DeFi hitelezési protokoll azonnal felfüggesztette a PYUSD-vel kapcsolatos működést. A New York-i Pénzügyi Szolgáltatások Hivatala (NYDFS) is azonnal kapcsolatba lépett a kibocsátóval, jelezve: a szabályozóhatóságok ezt nem egy egyszerű hibának, hanem rendszerszintű működési kockázatnak tekintik.
Hogyan történhet ilyen?
A PayPal által 2023-ban bevezetett PYUSD egy dollárhoz kötött kriptovaluta, amely mögött elvileg valódi amerikai dollárbetétek, államkötvények és egyéb pénzeszközzel egyenértékű eszközök állnak. A cél, hogy a digitális tokenek minden pillanatban 1:1 arányban válthatók legyenek valódi dollárra.
A mostani eset azonban rávilágít arra a gyakran figyelmen kívül hagyott tényezőre, hogy a dollárhoz kötöttség ígérete nem jelent automatikus technikai korlátozást a tokenek kibocsátására vonatkozóan. A stabilitás és a fedezetet biztosító eszközök léte ugyanis csak akkor számítanak, ha a kibocsátó és a technológia is jól működik – és ez most egy rövid időre nem volt igaz.
Volt már példa óriási hibákra hagyományos bankoknál is, akkor viszont jellemzően valódi betéteket utaltak át hibásan – nem pedig forgalomban sem lévő összegekről volt szó. A hagyományos pénzügyi rendszerben a pénzt a központi bankok és kereskedelmi bankok „hozzák létre”, jól szabályozott keretek között. A stablecoinok világában viszont a pénzteremtés decentralizált és gyakran kevésbé kontrollált. A Paxos példája mutatja, hogy egy magánszereplő akár egy pillanat alatt több milliárd dollárnyi tokent bocsáthat ki.
Miért probléma a 300 billió dollár?
Bár a pénz sosem jutott ki a Paxos rendszerein kívülre, a szám nagysága önmagában elgondolkodtató. A világ teljes GDP-je jelenleg körülbelül 130 billió dollárra becsülhető. A hibás tranzakció tehát több mint kétszerese annak, amit az emberiség egy év alatt megtermel. A világban lévő teljes dollármennyiség pedig ennél is jóval kevesebb.
Természetesen a tranzakció nem járt tényleges gazdasági hatással. Jól szemlélteti viszont, hogy a stablecoinok mögötti rendszerekben nem csupán pénzügyi, hanem technikai megbízhatóság is kulcsfontosságú.
A Paxos által kibocsátott PYUSD jelenleg a hatodik legnagyobb stablecoin a világon, több mint 2,6 milliárd dolláros piaci kapitalizációval. Az ilyen méretű szereplők hibái ezért már nem csak belső technikai hibák, hanem intő jelek.
Üzenet a szabályozók és piac számára
A stablecoinok térnyerése egyre nagyobb kezdeményezéseket és egyre több, a digitális eszközökben érdekelt piaci szereplőt jelent. A piac fejlődésével a szabályozásnak is lépést kell tartania. Bár az Európai Unióban a MiCA és az Egyesült Államokban a GENIUS Act fontos mérföldkövek a stablecoinok szabályozásában, még mindig nem kezelik a leglényegesebb kockázatokat.
Jelenlegi formájukban a stablecoinokat pénzügyi eszközökként kezelik, nem pedig globálisan használt pénzügyi rendszerekként.
A jelenlegi szabályozások lefektetik a fedezeti követelményeket és auditálási szabályokat, de nem írnak elő valós idejű, blockchainen végzett ellenőrzést, így továbbra is fennáll a rendszerhibák és túlzott kibocsátások kockázata.
Szintén komoly hiányosság, hogy semmilyen technikai kontroll – például napi kibocsátási limit vagy több aláírásos jóváhagyás – nem kötelező, noha ezek kulcsfontosságúak lennének az automatizált rendszerek biztonságához.
A stablecoinok globális működése ellenére a szabályozások kizárólag saját joghatóságukra terjednek ki. Egy nemzetközi krízis esetén így nincs biztosított együttműködési mechanizmus vagy vészhelyzeti likviditáskezelés. Emellett a decentralizált pénzügyi protokollokban való felhasználás, ahol a legnagyobb kockázatok rejtőznek, teljesen kívül esik a hatályon.
Összességében a szabályozás lefedi a „mit” – például a fedezetet, az engedélyezést és a visszaváltást –, de nem foglalkozik a „hogyan” kérdésével: hogyan működik ez a rendszer szoftveresen. Ha a szabályozók valóban rendszerszintű védelmet szeretnének, a következő lépésnek technológiai, interoperabilitási és globális koordinációs irányelveket is tartalmaznia kell.
(Forrás: CNBC)
(Címlapkép: Depositphotos)
