2013. november 20., reggel 6 óra 5 perc, csípős hideg, esős őszi reggel – A Peak Financial Services névvel éppen felruházott csapat leszáll a párizsi Charles de Gaulle repülőtéren egy Bécsből érkező járatáról, hogy nyakába vegye a várost és néhány órával később a kontinens legrangosabb kártyapiaci konferenciáján próbálja elsajátítani a kártyakibocsátás fortélyait. Az expón ekkor még szó sincs blockchain technológiáról, neobankokról, vagy fintechről. Rendre az évtizedes múltú bankok, kártyagyárak és technológiai cégek képviseltetik magukat, furán is néznek ránk, amikor mondjuk: Közép-Kelet Európa első prepaid kártya kibocsátója vagyunk.

2013. december 30-án kezemben fogom az első Peak CashCardot, ami mai szemmel nem szép, nem is tud sokat, de az ötlet megálmodását követően négy hónappal már ezzel fizetem az újévi koccintáshoz a pezsgőt. És hogy ezt honnan tudom ilyen pontosan? Hát visszanéztem Instagramon, ami egy ekkor alig hároméves, de mára egy egy éve 1 milliárd dollárért a szintén alig egy évtizede született Facebook által felvásárolt, huszonévesek agyából kipattant startup.

2015. június 8., reggel 10.15, London, itt valahogy mindig kifogtuk a jó időt – kéthetes turnéra érkezik az immáron 10 fős Peak csapat egy része, hogy a kifejezetten újhullámos fizetési szolgáltatókra szakosodott PayExpon való részvétel után bemutatkozzon egy a Kelet-Európa 6 legígéretesebb fintech startupját bemutató rendezvényen, majd számtalan, ekkor néha már fintech szóval illetett vállalattal tárgyaljon. Lakásunkat, ahogyan azt később a Forbes-ban Ács Gábor megírta, az Airbnb-n foglaltuk, ami egy ekkor hét éves múltra visszatekintő, mára 2 millió szállást tömörítő, huszonévesek agyából kipattant startup.

2016 ősze – Párizsi utunk után alig három évvel bejelentjük, hogy 88 országban vannak kártyabirtokosaink, és az év eddig eltelt részében közel 100 terroristagyanús személy akadt fent a csalásfigyelő rendszerünkön.

2018 január 19., Fiss, Ausztria, -6 fok – sífelvonóban ülök, amikor megcsörren a telefonom, a gyenge térerőtől akadozva hallgatom a rövid tényközlést: valószínűleg leklónoztak több száz CashCardot ugyanis az éjszaka folyamán tízezernél is több tranzakciónk volt pár mexikói sztiptízklubban.

A Digitális Bankok születése

A Digitális bankok, sőt tulajdonképpen a fintech szektor alapkövei 1998-ban, két, egymástól nem is olyan messze levő kis Palo Altoi irodában kerültek letételre: ekkor született meg a Confinity Inc. és az X.com, ez utóbbi Elon Musk keze nyomán. Két évvel később a két cég egyesült és PayPal néven folytatta útját. Ma a cég 113 milliárd dolláros piaci értékkel forog a tőzsdén, mely a világ legnagyobb bankjait megszégyenítő méretet jelent.

A mai értelemben vett neobankok a fintech piac előfutárainak számító prepaidkártya piac és a válság után újult erőre kapó technológiai szektor szerelemgyerekei. Az első szereplők 2013 és 2015 között jelentek meg, s a legtöbb sikersztori középpontjában olyan fiatalemberek állnak, akik valami bosszantó problémát akartak megoldani egy vagány lépéssel:

Ilyen a Transferwise jól ismert sztorija, de az N26, a Revolut, a Monzo, vagy akár a Peak alapítása körüli indokok is ide sorolhatók. Mondhatjuk úgy is, hogy a fenti megoldások mindegyike, egy-egy huszonéves agyából kipattant startup. A bosszantó problémák okozója minden esetben a klasszikus, sok évtizedes múltra visszatekintő, de megújulni képtelen, lassú és drága bankok voltak. A vagány gondolat szülötteinek rohamos, és egyre gyorsuló növekedése okkal enged arra következtetni, hogy nem csak az alapító fiatalembereknek akadt problémája a dohos szagú bankokkal. No meg persze egy kicsit mindenki szeretne vagány lenni legalább arra a 26 másodpercre, ami alatt átlagosan végbemegy egy érintéses fizetés az üzletben.

Életképek

Az indirekt életrehívó okok között egyértelműen elsődleges helyet foglal el a bankok megújulási és fejlődési képessége. Ezek a dinoszauruszok évtizedes IT rendszereken ülnek, ahol luxus az ügyfélélmény és ismeretlen szó az innováció. Kedvelt viszont az ügyfélpénzek elgazdálkodásából adódó bankcsőd, és ismert a mohóságukból adódó gazdasági világválság. A klasszikus bankszektort egyszerűen nem a technológia és az ügyfélélmény motiválja elsősorban, hanem a hitel-betét arány csúcsra járatása, és az ezen elért arbitrázs lehetősége. Egy klasszikus bank szolgáltatásai egyelőre meg sem közelítik azt a komplex ügyfélélményt, amit egy legmodernebb technológián alapuló IT rendszert építő, problémamegoldást fokuszban tartó neobank nyújtani képes. Ki menne azonban videotékába, ha ott a Netflix?

A Neobankok fintech startupok. Fintech, startupok.

Egy startup mindig küzd a szervezeti struktúra kialakításával, az erőforrások optimalizálásával, a tőke megszerzésével. Egy startupot választó munkavállaló mindig kicsit menőbb, mint a multikatona, de többet dolgozik, kevesebbet keres, cserébe később akár kiveheti részét a sikerből. Egy startupot választó ügyfél mindig kicsit lazább, és elfogadja ha lefagy az app, vagy szabálytalan a varrás, cserébe később akár a piaci árak töredékéért kaphat jobb szolgáltatást. A fintech szektor meg alig néhány éves kisgyermek, a maga jellemhibáival, amiket majd kinő és évről évre bölcsebb lesz.

Fintech startupperként mindig izgalommal tölt el a különböző újságcikkek és fintech megmondóemberek tollából született, egymás után tett szavakat olvasni, és ilyenkor igyekszem megkeresni az összefüggést a valósággal. Az új szektorok mindig jobban élvezik, vagy szenvedik el a sajtó túlkapásait. Egy-két évvel ezelőtt a Revolut mint a legnagyobb csoda vonult be a köztudatba, néhány magyar portál konkrét számlanyitási útmutatót is biztosított, lehet, hogy ők is részt vettek a cég „Hozz magaddal még 200 embert” országmenedzseri toborzókampányában.

Nincs ingyen fintech

A Peak megalapítása óta vallom, amit az egyetemen tanultam, hogy a dömpingár káros. Egyszerűen torz mutatókat, ügyfélállományt és működést eredményez a tartósan bekerülési ár alatt nyújtott szolgáltatás. Ennek számtalanszor hangot is adok a Fintech Világa rádióműsorban, de az ügyfeleinkkel folytatott tárgyalások folyamán is: Káros, és nem etikus üzleti magatartás mindent ingyen adni. Ha ezt a napokban kirobbanó, és ki tudja mikor csúcsosodó Revolut körüli, főleg sajtó által gerjesztett botrányra vonatkoztatjuk, akkor egyszerű az összefüggés:

a Revolut alig négy év leforgása alatt 4 millió regisztrált felhasználót tudhat magáénak, akik egy fintech startupszolgáltatásait veszik igénybe INGYEN. Közben a cég giga veszteségeket produkál, de nyitja az újabb piacokat, fizeti a kártyatársasági és egyéb beszállítói díjakat, többek között a csalásfigyelő rendszert is üzemeltető PrePay Solutions Ltd. költségeit is. Folyamatos versenyfutást folytat a munkaerőhiánnyal küzdő Európában, hogy fedezze a veszteségeit és közben képes legyen a brutális ügyfélszámot kiszolgálni. Csak egy pontatlan összehasonlítás: a Revolut négy év alatt annyi ügyfelet lapátolt össze, amennyit az OTP 4 évtized alatt. 

Laza ügyfél, vagány munkavállaló

Az a 4 millió ügyfél, aki a Revolutot választotta, vajon egy kicsit lazább, mint az átlag és elfogadja, hogy néha lefagy az app, vagy szabálytalan a varrás? Mert cserébe jár az ingyen fintech, a fiók nélküli bankolás, számlanyitás online egy perc alatt, átutalás valós időben, devizaváltás árfolyamveszteség nélkül és utasbiztosítás egy presszókávé áráért.

Az a néhányszáz kiváltságos szakember, aki beküzdötte magát a Revolut irodák valamelyikébe vajon vagányabb, mint az átlag? Mert a világ egyik legértékesebb fintech startupjának építőkockáit rakosgathatja, övé a reflektorfény, a menő névjegykártya és az irígykedő szempárok tekintete. Hogy sok a túlóra, brutálisak az elvárások és te alakítod a munkakörnyezetedet? 200 új ügyfelet kell hoznod 1 héten belül, hogy országmenedzser legyél? Ide ez a belépő, mindenki eldöntheti maga, hogy elég vagány-e hozzá, belefér-e a saját büdzséjébe, vagy keres másik mozit. A világ egyik leggyorsabban növekvő bankja a világ legjobbjait keresi a csapatába, nincs ebben semmi rendkívüli.

Egy neobank kihívásokkal teli élete

A neobankok elsődleges feladata a bankolás élményszerűvé varázsolása, a megfelelő biztonsági szint mellett a törvényi előírások betartása mellett. Ezt a hármat egyszerre megvalósítani nehéz, ezért nincs minden huszonéves agyából kipattant startup sikerre ítélve.

A megfelelő biztonság megléte és a törvényi megfelelés alap kritérium, ezért is indul sok neobank szponzorszolgáltatókkal. Ezek olyan beszállítók, akik komoly múlttal, nagy architektúrával rendelkeznek, de az élményszerűség nincs meg, ezért nem nyúlnak végfelhasználókhoz. Olyanok, mint a menő alapanyagokat szállító építőipari beszállítók, vagy motorok gyártására szakosodott autóipari vállalatok. Kellenek, nélkülük összedől a ház, és nem indul el az autó, de senki nem lesz szerelmes a végtermékbe.

Márpedig egy neobank ügyfele legyen szerelmes az online számlanyitásba, az azonnali átutalásba, abba a neonszínben vakító plasztikba, vagy a fémesen csillogó metalcardba. Ezek a szép dolgok mind a jéghegy csúcsába, abba a szépen csillogó 10%-ba tartoznak. A törvényi megfelelés, a biztonság, az operatív működés, a szerelem fenntartása pedig mind a víz alatt dől el. A fintech cégeknek szüksége van a bankokra. Az Instagramnak is szüksége volt az okostelefonok megjelenésére, a jó minőségű kamerára és az edukált felhasználóra. Mennyiben hibás az Airbnb, ha koszos a szállás, amit foglaltunk úgy, hogy ingyenes chatelést biztosított korábban a bárbeadó tulajdonossal? A neobankok ugyanígy függnek a bankoktól. Az ügyfelek pénze klasszikus bankoknál vezetett letéti számlákon pihennek, a pénzügyi felügyeletek az évtizetes gyakorlatot akarják áteröltetni a huszonévesek agyából kipattant startupokon, olyan erővel, amit sem egy Instagram, sem egy Airbnb soha nem tapasztalt. Hiába az Airbnb csoda foglalási platformja, ha összedől a ház, amibe a nyaralást tervezzük. Az egyetlen felelősség, a lehető legjobb partnerek megválasztása. A neobankok egyik legkomolyabb kihívása megértetni a dinoszaurusz-bakok gondolkodásához igazodó felügyeletekkel az új üzleti modelleket, és kiválasztani a felügyeletek túlszabályozott kereteinek megfelelni vágyó dohos szagú bankok közül a legjobbat.

Ki a felelős?

Ingyen számlanyitás, azonnal, online, applikáción keresztül. Devizaátváltás konverziós díj nélkül. Ingyen tranzakció. Utasbiztosítás egy presszókávé áráért. Mindent ingyen, mindent azonnal, mindent egyszerűen. Eddig ezeket hallottuk, és ezeket is kaptuk a Revolut mellett a legtöbb neobanktól.

Pénzmosás, kikapcsolták a csalásfigyelő rendszert, ingyen dolgoztatták a felvételizőket, zárolták a számlákat, embertelen munkakörülmények, nyomozást indított a rendőrség. Most meg ezeket. Akkor mi van már?

Köszönjük fintech megmondóemberek, akik sosem voltatok elég vagányak ahhoz, hogy a saját problémáitokat úgy oldjátok meg, hogy a huszonéves agyatokból kipattant startup ötletet meg is valósítsátok. Ti elmondtátok egy csomó embernek, hogy ingyen van, kényelmes és gyors, de azt nem tettétek hozzá, hogy néha lefagy az app, vagy szabálytalan a varrás.

Mégis, akkor mi van a motorháztető alatt?

Kicsit ugyanaz mint minden banknál, kicsit mint bármelyik startupnál. Hatalmas összevisszaság, de mégis meglepő rendezettség. Egy sereg unott szakember, hogy fenntartsák a hatalmas összevisszaságot, és néhány vagány fiatal, hogy továbbfejlesszék azt a meglepő rendet.

Hogy kikapcsolták-e a csalásfigyelő rendszert? Dehogy. Nem indult el időben az új, mégjobb, még átláthatóbb. Egy ilyen rendszert nem lehet kikapcsolni, egyszerűen nincs kikapcsológombja. Ha lenne is, nem csak a pénzmosásnak adna szabad utat, de a mexikói kártyacsalók egy perc alatt rabolták volna ki a Revolutot úgy, hogy a 80 milliárd forintnyi friss tőke mind elment volna virtuális egydollárosokra azokban a sztriptízbárokban.

Hogy mosnak-e pénzt a neobankokban? Talán. Minden rendszer átverhető, minden csalásfigyelés kijátszható. Emlékszünk még a Wachowia bank közel 400 milliárd dolláros pénzmosási botrányára? Vagy a Deutche Bank ügyeire, esetleg a magyar bankszektort is érintő Ázsia irányába mozgó drogpénzekre? Hallottunk ilyen konkrét esetet egyetlen neobankról is? Na ugye, hogy nem.

Többet kell dolgozni kevesebbért? Menőbb névjegykártyáért? Naná. De mi az eredmény? Elon Musk egyik cége, a SpaceX néhány napja a világon első magánrakétacégeként olyan járművet juttatott az űrbe, ami képes emberek szállítására, mégis automata módban dokkol a NASA űrállomásán. Agyondolgoztatták egymást a SpceX alkalmazottak ezért a sikerért? Ezzel kapcsolatban ajánlom az Elon Muskról, a fintech piac alapkövének letevőjéről szóló életrajzi könyvet. Ők elég vagányak voltak, többet dolgoztak kevesebbért, és most osztoznak a sikerben.

Suppan Márton